Múzsavers Szepinek!

Bajban van a barátom!

Megszeppent!

Szepike a neve, de nem ez lett a veszte,

Hanem, Múzsáját elvesztette.

Írok múzsát Szepinek,

Ki most múzsa nélkül szepeg.

Szeppentve szipog Szepike,

Nincsen múzsája nekije.

Volt néki múzsája, bizony! Talán megszökött,

Hisz Szepinél, sokat kellett, hogy költsön.

Barangol valahol, tán épp a világhálón,

S holmi rest firkászt csókolgat homlokon.

Akárhogy is történt,

Szepim múzsa nélkül nem lehet,

Ezért írok neki múzsabefőtt receptet,

Ha jönne a válság, pennája ne heverésszen tétlen,

S Szepike ne legyen szeppent Szepi többet.

Virágcserépbe szeretet magot ültess,

Szép gondolatokkal naponta megöntsed.

Mire vége lesz a nyárnak,

Múzsafád az égig ér,

Szedd le mind, a színes ihlet gyümölcsét.

Ne válogasd ki a szebbeket,

Hisz a csúfból születhet a legszebb,

Akár a Rút kiskacsából,

Csodaszép hattyú lett.

Mint gondos háziasszony,

Ki gondol az ínséges télre,

Tedd egy nagy fazékba, mely tiszta, szűzies,

Kevergesd mosolyod sugarával,

Míg szivárványszínű lesz.

Tiszta üvegekbe merjed,

Nagy lyukú szűrővel, mind

A tarka-barka szép emlékeidet.

Lágy sóhajtásból tégy rá tetőt,

S címkéjére írd rá: SZEPI MÚZSA BEFŐTT!

Spájzod polcára tedd érni,

S, ha a téli estek szürkesége,

A mindennapok megélése,

Pennádat nyugodni hagyja,

Akkor, Szepike ne légy többé szeppent.

Bebotorkálsz majd a spájzodba, s

Egy üveg SZEPI MÚZSA BEFŐTTEL,

Pennával a kezedben,

Békésen költs!

Szeretettel szeppent Szepinek!

            (Szabó Gitta: 2009-03-20)