Mikor a párnához értek, és elmondták, miért jöttek a párna felkiáltott:

- Azt nem lehet! Egészen addig nem, amíg nincs meg a jelszó második fele.

   - Nem tudnál egy kicsit segíteni, hogy megtaláljam a második felét?

   - Tudni éppen tudnék, de nem tehetem. Sosem jutnál ki innen. Találd ki, és akkor beszélünk még a dologról.

   - Ugye, velem jöhet Bogica, ha végre hazamehetek?

   - Mondtam már! Ha tudod a jelszót, megbeszéljük. Amikor rájössz, a birodalom minden vezetője meglátogat majd. Akkor kell kérned. De vigyázz! Csak az illetékestől kérheted, mert ha nem, Bogicának itt kell maradni örökre!

   - Na, de párna! – jajdult fel Tomi. – Honnan tudhatnám, kinek kell majd feltennem a kérdést?

   - Annyit elárulhatok, hogy jól nyisd ki a szemed, amikor a jelszót mondod. És most menjetek! Későre jár nagyon.

            Tomi és Bogica gondterhelten indultak útnak, hátuk mögött hagyva a párna otthonát. Egyikük sem szólt. Mind ketten, saját gondolataikba merültek. Leszegett fejjel bandukoltak. Hamarosan elérték az otthonuk határát. Itt a Nap, már nyugovóra tért, és sötétségbe burkolódzott az erdő, a patak, a híd és a ház. Szívük kalimpálni kezdett. Nem gondolták, hogy ilyen soká elmaradtak. Egymás kezét fogva lopakodtak az erdőt kettészelő úton tova. A kísértetiesen hajladozó és susogó fák a sötétben baljós óriásoknak tűntek.

   - Világíts oda! – hallatszott váratlanul egy suttogó, gonosz hang.

   - Akkor észrevesznek! – hallották a választ.

   - Vau! Vau! – szólalt meg egy kutya is nem messze.

   - Most nyakon csípjük őket! – hallatszott tovább a beszélgetés, amitől semmi jót nem remélhettek. Hirtelen, az egyik fa mögül eléjük toppant egy alak, aki zseblámpával világított a reszkető gyerekek szemébe.

   - Feri! – kiáltott fel rémülten Tomi. – Mit akarsz tőlünk?

   - Egyre kevésbé tetszel nekem! Főleg azért, mert Bogicát elvetted tőlem.

   - Ez nem igaz! Nem vett el tőled! – vágott a szavába a kis lány.

   - Ha nem, hát nem! Az nem számít. Nem szeretjük az ilyen okos tojásokat, és kész! – mondta Feri és közben fenyegetően közeledett feléjük.

            Bandájának tagjai elállták a védtelen gyerekek útját. Tomi, Bogicát a háta mögé tolta, hogy testével védje, amennyire tudja. De hiába. Az ellenség szinte teljesen bekerítette őket. Éppen egy kis rés volt csak az ellenség gyűrűjében.

            Bogica reszketve suttogta Tomi fülébe:

- Tudod, hogy találkoztál a Rózsaszínű Tündérrel. Gondolj rá erősen!

A fiú, amennyire csak tudott, visszaemlékezett arra, amikor Bogicát kereste, és a szőke hajú, barna szemű, rózsaszín ruhás tündérrel találkozott. Eközben Feriék, egy karnyújtásnyira kerültek hozzájuk. A kezek már ütésre lendültek, amikor különös fényesség ragyogott fel a támadók mögött.

            A banda a csodálkozástól teljesen megbénult. Az öklök erőtlenül hanyatlottak le, és az ámuló tekintetek kereszttüzében a Rózsaszínű Tündér a gyerekek mellé libbent.

   - Bogica! – szólt lágyan. – Már mindenütt kerestelek! Hogy kerülsz te ide?

   - Ö! Ö! Eltévedtünk az erdőben Tomival, és ezek a kedves fiúk éppen el akarták magyarázni, hogyan juthatunk haza. De azért jó, hogy itt vagy!

            Bogica és a Rózsaszínű Tündér szeme huncutságot sejtetve összecsillant.

   - Értem! – mondta még lágyabban a tündér. – Ti már tudjátok a hazafelé vezető utat, ezért indulhattok is azon nyomban.

   - És, mi lesz Feriékkel? – kérdezte Tomi a még mindig bambán álldogáló támadókra mutatva.

   - Nos, azt hiszem, velük nem kell tovább törődnötök. Ők éppen most felejtették el a hazavezető utat – kuncogott a tündér. – Mind addig az erdőben bolyonganak majd, amíg nem találkoznak a lelkiismeretükkel.

            Ezzel a Rózsaszínű Tündér, ahogy jött, úgy el is tűnt. Az erdő ismét sötétségbe borult, még Feriék lámpájában is kiégett az izzó.

            Bogica ismét Tomi füléhez hajolt:

- Fussunk!

   - Merre?

   - Csak gyere utánam! A hajgumim majd világítani fog, így nem tévedhetsz el.

   - Indulhatunk! – válaszolt a fiú.

            Egyszerre mozdultak. Tomi nem nézett semerre sem, csak futott és futott. Bogica hajában vékony sárga csík jelent meg. Semmi mást nem lehetett látni, olyan sötét volt már.