***                                  *     *    *
                                            Hóember...K                          *    *   *
                                           áll az udva-    É                        *   *  *
                                        ron, fején        Z                          ***
    ***                            kopott, piros FA                            **
    *****                            Kerek ko-                                    **
       ******              bakján szénszemek,                          ****
          ***** szénszáj, répaorr, velük a nagyvi –            ** ***
            ** lágra mosolyog. Kicsiny kezek tapasztották ******
      hideg hó testét, s adták kezébe vesszőseprűjét. ****
     Ruhájára gombokat, szintén szénből raktak, feje***
     fölé takarónak a csillagokat kapta. Míg az udva- ***
     ron készült a hóember, addig bent a házban    **
           sült a friss gesztenye. Illata belengte           **
                        az egész udvart, hol a                        **
                  gyermekek vígan hancúroztak.             **
       Körbeugrálták a hóembert, s a friss hóba   **
bizony belehemperegtek. Kabátkájuk gallérjába
becsúszott a hideg hó, mitől mindegyikük hangosan
sikított. Sikítás és kacagás verte fel a környéket, a
szomszédok az ablakon át kinéztek. Szaladt az
utcából a sok kíváncsi gyermek, hogy egy
jó nagyot játszanak, s neves-
senek, mert biz’ hógolyózni és szánkózni
ők is szeretnek.  Lassan vége lett a napnak és a
vígságnak, s fagyott orral, dermedt  lábbal, éhesen,
a kis hómunkások végre hazatérnek. Az asztalon várta
őket a gőzölgő teáskanna, s mellette illatozott a sült
gesztenye halma. Csillogó szemű angyalkák pihe
puha ágyban, békességben mosolyogva
végre, az igazak álmát alussza.
(Szabó Gitta:2010-12-06)