Ne haragudj!

 

A minap rossz hangulatban voltam,

A viharfelhők gyűltek már napok óta,

Csak tetőzték egymást a gondok,

S egy csepp a tengerben, vélt hallgatásod.

 

Földindulás, égzengés,

Orkán erejű vihar,

Mely megtépázta idegeim,

S könnypatak áztatta arcomat!

 

Elmémben keringő kiáltások,

A fájdalom s kétségbe vont múltam,

Felszakadó hangos sírás,

S kérdés helyett, vádoltalak.

 

Még is jó a sorsom, mert nekem adott Téged,

Hisz megérezted gondom,

Hogy a bántás és kételkedés,

Segélykiáltás feléd!

 

Mert jó lélek vagy,

Nem vetted szívedre,

Nem sértődtél meg,

S én most BOCSÁNATODAT kérem!

 

                                                   2007. 06. 03

 

 

SZERELMES VERSEK

 

Ha beszélgetnél velem!

 

Ha beszélgetnél velem,

Édes kettesben,

Reménykedném, hogy

Jelentek valamit még neked.

 

Ha beszélgetnél velem,

Édes kettesben,

Kitárnám lelkem, s benne,

Te meglátnál engem.

 

Ha beszélgetnél velem,

Édes kettesben,

Meghallhatnád, hogy

Kitárt lelkem mit suttog neked.

 

Ha beszélgetnél velem,

Édes kettesben,

Lelkem halk zenéje,

Simogatna téged.

 

Ha beszélgetnél velem,

Édes kettesben,

Megérthetnéd, hogy

Hiányzol nekem.

                               2001.                               

 

Üresség

 

Mint elhagyott madárfészek,

Üresen tátong a lélek,

Üres fészkében reszketve dobban a szív,

Szerelem, boldogság, mit egyre csak hív,

Tűzpiros vére dalolja bús dalát:

„Merre jársz remény s boldogság?”

                                          2007. 02. 05

 

Úgy fáj!

 

Úgy fáj!

A szívem sajog,

Lelkem zokog,

Bár csak üvölthetnék!

Mint szavannán a vadak,

Ordíthatnék!

De csitt! Nem tehetem!

 

Úgy fáj!

Becsaptam magam,

Reméltem, hogy szerethetem,

Pedig óvatos voltam!

Nem hittem semmit rólam,

Hogy a szerelem behálózhat.

 

Úgy fáj!

Ámor nyila eltalált,

Megérintett valami melegség,

S már nincs menekvés,

Ám vesztettem, mert

Ő nem szeret!

 

Úgy fáj!

Zokogok, mint egy kisgyermek,

S szégyellem magam,

Önmagam szemében,

Hisz nem ígért semmit,

De árvaságom megcsalt!

 

Úgy fáj!

Tán a sors csak barátnak adta mellém,

És csak megtévedtem,

Megrészegültem, félreértettem,

S a gyengédsége, melegsége,

Szeretete, csupán egy baráté!

 

Úgy fáj!

A szívem sajog,

Lelkem zokog,

Bár csak üvölthetnék!

Mint szavannán a vadak,

Ordíthatnék!

De csitt! Nem tehetem!

                           2006. 01. 21

 

Te!

 

Egy borús délután jöttél,

Mint, fénysugár megjelentél,

Mikor megláttalak téged,

Szememben csillag ébredt.

Már nem vágytam semmire sem jobban,

Mint, hogy szomorú arcodra, mosolyt csaljak.

 

Mosolyod megigézett, rabul ejtett,

S nem vettem észre, hogy beléd szerettem,

Valami hatalmas erő,

Egy láthatatlan kéz,

Tolt, taszított feléd.

 

Szemedben tűz lobogott,

Ajkad édesen mosolygott,

Szíved hevesen dobogott,

Lélegzeted akadozott,

A szerelem téged is megfogott.

 

Azóta vágyom az érintésed,

S most „A semmi ágán ül szivem,”

Piros kis teste reszketve didereg,

Téged vár szüntelen,

Lelkének párja Te vagy,

Minden dobbanásával hívogat.

                                2007. 03. 22.

 

 

Tavasz

 

Itt a tavasz s a kikelet,

Álmából felébredt a természet,

Fakadó rügyek az ágon,

Madár dala száll héthatáron.

 

Apró színes virágkelyhek,

Bágyadtan bókolva ébrednek,

S a meleg napsugarában,

Felszárad minden pára.

 

Zümmögő apró szárnyasok,

A nyiladozó virágot nyaldosók,

Szőrős kis testükre tapadt virágporral,

Reppennek tova, egy másik virágra.

 

Az égen a madarak párban repülnek,

S az utcákon párosan járnak az emberek,

Fiúk és leányok, kéz a kézben,

Tavasz van, s szerelem a szívben.

                                            2007. 03. 04

 

Te vagy a szívemben a láng!

 

Mikor nem láthatlak,

Szívemben a láng elhamvad,

Csak pislákol halványan,

Akár csillagok az éjszakában.

 

Apró parázsa fel, fel villan,

Csendben várja, mikor jössz újra,

S hozod el néki a friss oxigént,

Mitől a láng ismét életre kél.

 

Te vagy a szívemben a láng,

Mely nyugalmat s békét ád,

Belőled áradó csendes mélység,

Ez, mi után szomjazom én.

                                 2007. 02. 04

 

Csak egyszerűen

 

Hullnak a szavak,

Mint elsárgult falevelek,

Sötét gondolatok,

Akár az őszi szél, keringenek.

Tudod! – figyelek rád,

Fülelek a csendben,

Szavaid vajon, mit is jelentenek?

Szavak nélkül,

Egyszerűen is értem,

Mit mondani szeretnél nékem.

                                   2007. 01. 25

 

Érintés

 

Mikor kezed a kezem érintette,

Az Ég s a Föld beléremegett,

A csillagok táncot jártak az égen,

Hol a Nap nevetve ránk nézett,

S végül ajkad az ajkam érintette.

                                     2006. 12. 17

 

Szeretném!

 

Szeretném, ha kezed újra fogná a kezem,

S, hogy arcom tenyeredbe süppedjen,

Egész lelkem kiülne rá,

S édes csókot lehelnél rá.

Ott dobogna szívem a kezedben,

S én kérném: - Soha ne engedj el!

                                      2006. 12. 16

 

Kísértés

 

Tekintetem, kék szemeidre emeltem,

Melynek tiszta tükrében elmerültem,

Nem mertem időzni nagyon sokáig,

Féltem, rabja leszek az idők végéig.

                                          2006. 11. 28

 

Vigyázok rád!

 

Azt mondtad álmos vagy és fáradt,

Beszélnél velem, de nem bír a lábad,

Akadozik a nyelved, keveri a szót,

Muszáj menned, aludni egy jót.

 

Menj Kedves! Álmodj szépeket,

Álmodban sütkérezz a homoktengeren,

Vagy hemperegj az üde zöld mezőben,

Vagy ringassa csónakod a hűs patak vize.

 

Aludj Kedves! Hunyd be szemed,

Én gondolatban ott leszek majd veled,

Legyen bár a távolság elviselhetetlen,

Vigyázón ölellek, tartalak kezeimben.

 

Szemhéjad lezárom álmot hozó csókkal,

Fáradt arcodról a ráncokat elűzöm szép szókkal,

Melléd bújok az ágyadba, ölellek, s vigyázok,

Hogy senki, meg ne zavarja álmod.                                 

                                                 2006. 05. 22.

 

Édes álom

 

Édes álom szállj szememre,

Szempilláim kényeztesd el,

Simítsd le homlokom ráncait, s

Ajkaim édes csókjával hűsítsd!

                                 2006. 08. 23