A Lilaköd könyveskávézó 3. szülinapi partiján, már az én képeim díszítették a falakat, így egy kis kiállítás előzetes is volt. Jó pár nappal korábban mint az igazi lesz:)

És végü, magáról a könyvbemutatóról és a kiállítás megnyitójáról. A fotókért köszönet ifjú barátomnak, Loboda Istvánnak!

még több fotó: ITT

Beszámoló a kiállítás megnyitóról!

2012.09.18-án megvolt a könyvbemutatóval egybekötött kiállítás megnyitó.  Őszintén szólva nem is tudom, mit írjak nektek róla. Talán kezdeném ott, hogy már előző héten, csütörtökön felkerültek a képeim a falra, így a pénteki szülinapi bulin, amit a LILAKÖD KÖNYVESKÁVÉZÓ 3. születésnapjára szerveztek, már az én képeim díszítették a falakat. Ezzel egy kicsit hosszabbra sikeredett a kiállítás, mint az tervezve volt.  Ha egyszer valami beindul! Mondhatom, hogy szerencsés vagyok, hiszen a a könyvhétre is úgy jutottam ki, hogy néhány nappal előtte kaptam olyan infót Eliza Bethtől, amire ráharaptam, és hipp-hopp, már el is intéződött a dolog, mert Marcsi, a Szilágy J, nyitott volt, és csak bólintott.  És ezt a dupla eseményt is neki köszönhetem, mert általa kerültem kapcsolatba a Lilaköddel. Na, jó! Köd az volt egyébként is, meg van is nálam, de ezt nem nevezném éppenséggel lilának. Sok email, üzenet a facebookon embereknek, és már el is jött az idő. A meghívót nagyon sok helyre elküldtük, megosztó játékot is szerveztük, csak, hogy minél nagyobb hírverés legyen körülöttem. Szerintem már a csapból is én folytam J. Igen izgalmas volt még az a kérdés is, hogy vajon ki tud engem odafuvarozni kedden a megnyitóra. mert, hogy cipekedni azt én nem tudok. Végül is sikerült a férjemet rávenni erre a nemes cselekedetre.

Mikor odaértünk, nagy örömünkre egyből találtunk parkoló helyet, így nem kellett körözi a környéken. Leadtuk az italt hűtésre. A sütit szétosztottuk tálcákra. Ekkor jött a feketeleves, mert megtudtuk, hogy a videó az rossz. Milyen jó lett volna ezt előre tudni, mert akkor az ember lánya úgy készül. Gyors gondolkodás, mi is legyen most. Végül az én mobiltelefonommal készült egy igen amatőr felvétel. Bocsi Balázs-mert hát ugye Őt kértem meg, hogy videózzon-, főképp nem a te hibád, hiszen a nem megfelelő világítás, a fények, a rózsaszín, sárga lámpák, burkolatok nem egy telefonnak vannak kitalálva. A zoomolás pedig a körvonalak elmosódását is elősegítette. Így aztán maga a videó nem olyan minőségű, hogy azt megoszthatnám bárhol is, de nekem magamnak, és mondhatni, amúgy fű alatt, csak megnézésre, és törlésre alkalmas. Hálás vagyok érte, mert legalább van emlék róla. és meg kell, jegyezzem, Balázs igen ügyes a videózásban (is), és egyáltalán nem remeg a keze. Jó szeme van hozzá. Az egyetlen baj csak, hogy Marcsi nem szereti, ha mutogatják, pedig ő a legjobb a felvételen.
A műsor jól sikerült, főképp azért mert nem kellett túl sokat beszélnem. Péter (Szecsődy) vitte a szót, és nagyon profin csinálta.  Elénk varázsolta Japánt, a japán nép évtizedeit, megláttatta velünk egykor igen zárt világukat. Kalandoztunk, belemerítkeztünk az immár örök zenészek, költők világába. Mindezt úgy, hogy közben bemutatta a „Pillanatképek haikuformára írva” című könyvemet, hozzá kapcsolódóan a képeimet, festményeimet, rajtuk keresztül csatlakozva a virágverses könyvecskéhez, az egyéb verses mesés könyveimhez. Látszólag csapongón, de mégis összeszedetten, egy kerek egésszé formálta az estet. Néha én is megszólaltam, már csak azért is, merthogy, végül is miattam jöttek el a vendégek, és törték magukat a szervezésben-tervezésben sokan mások is. Az est bevezetőjét és a zárszót Marcsi közvetítette felénk, miközben kellemes gitárszó festette alá a műsort, töltötte ki a lélegzetnyi szüneteket. A gyönyörű zenét Török Györgynek köszönhetjük. Itt még meg kell említenem Máté Gabriellát is, aki szintén segített a kiállítással kapcsolatban,  a képek elhelyezésében..is..:)
Sok, sok embernek tartozom köszönettel ezért az élményért! Nem szeretnék senkit kihagyni, így nem nevezek meg senkit, de tudja mindenki, akire vonatkozik, hogy Őrá is gondolok! KÖSZÖNÖM!

A vendégek! Sokan nem jöttek el, akik ígérték, és sok meglepetés vendég volt, akikre

Azóta rég vére a kiállításnak. Ugyan nem vettek képeket, de legalább kiálltam az emberek elé. Tanultam  a hibákból, és legközelebb körültekintőbb leszek. Csak még azt a videót kéne valahogy idehozni, hogy lássátok, vagy inkább halljátok. Állítólag lesz valami cikk is, ha megkapom, azt is hozom :)))