Diótörés                                                                                                  2013-02-12

Közeledik a Karácsony. Az előkészületeket már megkezdte jó egy hete. Most is, hogy adódott egy kis szabadideje, nekilátott a teendőknek. Nagy dirrel-dúrral kutakodott a fiókokban. A diótörőt kereste. Egyre dühösebbé vált, mert sehol sem találta, ami nem is csoda, hisz évben csak egyszer volt rá szüksége. Már minden fiókot kihúzott, kipakolt, rendezett, de sehol nem lelte. Tanácstalanul állt meg a konyha közepén, és hosszasan töprengett, majd széles mosolyra húzta a száját.

- Megvan! Tudom, már hová tettem!

Fogta a létrát, bement a spájzba, és a legfelső polcon pihenő cipős dobozt levette. Óvatosan lemászott a létráról, majd örvendezve ment ki a konyhába. A dobozt letette az asztalra, kinyitotta, és elővette belőle a diótörőt. Leült, kötényét eligazgatta magán, a dióskosarat az ölébe tette, és komótosan fogta a hideg fémtestű eszközt.

A megtört dió halom szépen növekedett, de nem elég gyorsan. Kezdett nagyon unalmassá válni ez a monoton művelet. Megívott egy pohár vizet, hogy felfrissüljön. Kicsit megropogtatta elgémberedett derekát, majd újult erővel folytatta a diótörést, de hamarosan elkalandoztak gondolatai.

Odakint eleredt a hó. Szép nagy pelyhekben hullott. Egy kicsit bámészkodott, gyönyörködött benne, és arra gondolt, milyen szép is volna, ha az idén, végre fehér karácsony lenne! Hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsolta a tévét, hátha a déli hírekben mondanak valamit a meteorológusok.

Így is tett. Néhány szem dió társaságában, kényelmesen beült a fotelba. A híradóban semmi olyat nem mondtak, ami egy kicsit felborzolhatná a kedélyeit. Már majdnem kikapcsolta a tévét, mikor hirtelen elakadt a lélegzete a hallottaktól: - Ebben az évben, igen különleges és veszélyes diók teremtek. Valamilyen ismeretlen vírus fertőzte meg a termést. Már két asszonyt felfaltak, diótörés közben.  

- Á! – legyintett hitetlenkedve -, hisz ilyen nem létezhet! A diók nem élnek! Már, hogy a csudába ehették volna meg az embereket!  Ekkora badarságot sem hallott még soha életében! Minden esetre jobb kedvre derült tőle.

Ismét fogta a diótörőt. Szárai közé helyezte a diót, és egy erős roppantással ketté törte annak kemény héját. A dióbél feltárult. Hősünk megbűvölten nézte: - Ez pont olyan, mint az agy!

Maga is megrémült a gondolattól, de megint legyintett: - Biztosan az, az idióta hír motoszkál még bennem!

Tovább törte a diókat. Egyszer csak, ahogy megroppant a csonthéj és szétnyílt, a benne lévő tekervényes gyümölcs hirtelen növekedni kezdett, akár egy lufi. A levegőt beszívta, életre kelt, és lüktetni kezdett. Az asszony nem hitt a szemének! Először csak pislogott bambán, majd megdörgölte szemeit, de a dió-agy csak nőtt tovább.

- Az árgyélusát! Ennek feles sem tréfa! Mégis igaz volna!?

- Igaz bizony! – szörcsögött a dió.

Az asszony letépte magáról a kötényét, ami akadályozta a szabad mozgásban és futásnak eredt.

- Szaladj csak te rusnya tehén! – kiáltott utána a dió-agy. – Úgy is utolérlek!

A nő rohant, csak úgy döngött alatta a lépcső, amin igyekezett elérni a bejárati ajtót. Szoknyáját a nyakába kapta, nehogy rálépjen, úgy loholt kifelé a házból, még az sem zavarta, hogy a hóban hancúrozó gyerekek meglátják vaskos sonkáit.

- Segítség! Meneküljön mindenki! – kiabálta eszelősen. – A diók életre keltek, és meg akarnak enni! Fusson, akinek kedves az élete!

Aki csak az utcán volt mind összecsődültek. Volt, aki nevetett, volt, akik összesúgtak, hogy szegény asszony meghibbant, de volt, aki futásnak eredt.

Hatalmas robajjal gurult a dió az asszony után, ki a szabadba. Mikor az emberek meglátták, hanyatt, homlok menekültek. A dió-agy, nekigurult a frissen épített hóembernek és megakadt benne. Egészen besüppedt annak jeges testébe. Ettől a dermesztő hidegtől a dió kezdett kihűlni, és visszatérni eredeti valójába. Éppen arra szállt egy varjú. Észrevette a diót. Odaszállt a hóemberhez, megkérte hadd szedje ki a testébe fúródott csemegét, aminek a hóember igen örült, mert semmi szüksége nem volt rá. Nem készül ő farsangba! A varjú egy szemvillantás alatt csőrébe kapta a diók, és szinte azonnal, egyben le is nyelte…