Sok kicsi, sokra megy

    Egyik nap, három jó barát elindult az erdőszélre játszani. Naposka a kiscsibe, Dormici a kiscica és Hápitás a kiskacsa vidáman nevetgéltek, ugrándoztak. Már majdnem elérték az erdőszélét, amikor három kajla, kamasz kutyafi, Tacskonrád, Vizslali és Uszkároly, akik éppen arra kóboroltak, és nagyon, de nagyon unatkoztak, észrevették a hangoskodókat. Gyorsan egymásra néztek, és zsupsz, beugrottak a közelükben lévő bokor mögé. A három jó barát, Naposka, Dormici és Hápitás nem vették észre a rejtőzködő kajla, kamasz kutyafikat a bokor mögött. Az ugrándozástól elfáradtak aprócska lábaik, így gyorsan leheveredtek a bokor másik oldalánál, pont oda, ahol Tacskonrád, Vizslali és Uszkároly lapultak.
    A rejtőzködő kutyafiknak sem kellett több. Úgy ugrottak ki a bokor mögül, mintha varázspálcával érintette volna őket valamilyen láthatatlan mágus keze. Egyenesen a három meglepett jó barát elé toppantak. Naposka, Dormici és Hápitás rémülten rebbentek széjjel, de a kiscica és a kiskacsa fogságba estek. A kiscsibe, aki a legkisebb volt hármójuk között, reszketve a félelemtől a közelben lévő nagy lapulevél alá bújt.

Onnét leskelődött, vajon mi történik pajtásaival.

A három kajla, kamasz kutyafi, vicsorogva kerülgette a foglyokat.
   -Vau, vau! Most megvagytok!
   -Nyauuu! – sírt Dormici. – Nem csináltunk semmi rosszat! Engedjetek el!
   -Háp! Hááp, háp! Majd jön az én nagy Kacsapapám, és a csőrével alaposan helyben

hagy benneteket! – hősködött Hápitás, a kiskacsa.
   -Vauh! Vauh hauh hah! – csaholtak a kajla, kamasz kutyafik. - Hú de félünk táspapától! – nevettek, és nevettükben meg is feledkeztek arról, hogy a harmadik pajtás meglógott.

Bizony, Naposka a kiscsibe egy alkalmas pillanatban kimászott búvóhelye alól, hátat fordított fogoly pajtásainak, és szaladt, ahogy csak bírták apró csibelábacskái. A baromfiudvarban nagy lett a felfordulás, mikor végre a lihegő kiscsibe elmondta mi történt.
   -Segítsetek! Dormicit és Hápitást a kajla, kamasz kutyafik foglyul ejtették. Menjünk és mentsük meg őket! – kérlelte az udvar lakóit

A csibék, a kacsák, a tyúkanyó és táspapa, mind felsorakoztak és egy mukkanás nélkül elindultak, élükön a hős kiscsibével. Vigyáztak, nehogy zajt csapjanak, mert akkor,

azok a haszontalan kajla, kamasz kutyafik észreveszik őket, és akkor nem tudják megmenteni a pajtásokat.
    Egykettőre az erdőszélhez értek.

Tacskonrád, Vizslali és Uszkároly elégedetten heverésztek a magas fűben, foglyaikat körbefogva. Jókedvükben danolásztak. Úgy el voltak telve hőstettüktől, hogy nem vették

észre a közeledő szárnyasokat. A hős kiscsibe intett szárnyacskájával, hogy kerítsék be a kutyafikat.
   Így is történt. Az apró jószágok csendesen

körbefogták a kajla, kamasz kutyafikat, majd egy hangos csatacsipogással, és hápogással az ellenségre vetették magukat. A gúnyosan

vigyorgó kutyafik úgy, de úgy meglepődtek, hogy torkukon akadt a nevetés.

Az apróságok harci láztól égve, csőrükkel csípni kezdték a vonító ellenséget, akik úgy érezték, ezer darázs csípi, marja őket. Majd a csibék és a kacsák lecsillapodtak, abbahagyták a csipkedést. Ekkor előlépett tyúkanyó és táspapa. A kajla, kamasz kutyafiknak sem kellett több. Úgy féltek a további csípésektől, hogy hanyatt homlok rohantak, hárman hatfelé. Talán még most is futnak, ha el nem fáradtak.
   A csibék és kacsák boldogan csipogva ugrándoztak. A megmentett Dormici és Hápitás  nagyon örültek, hogy többé nem kell félniük a három kajla, kamasz kutyafitól, akik már nagyon sok rosszaságot tettek. Végre jó leckét kaptak. Most már tudják legalább, hogy nem lehet mindig, minden rosszat megúszni.
    A baromfiudvar lakói felkerekedtek, hazatipegtek, totyogtak, biztonságos otthonukba. Azért ők is megkapták otthon a fejmosást, hiszen elcsavarogtak, és veszélybe sodorták magukat.

Végre megtanulták ők is, mitől oly igazak azok a közmondások, amiket az idősebb udvarlakók oly sokszor káráltak már, mint például: „Sok kicsi, sokra megy. Sok lúd, disznót győz. Kicsi a bors, de erős. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.”

              És folytathatnám még nagyon, nagyon sokáig, de ti, vajon hány ilyen bölcs mondást ismertek?