Csiga Zsiga és a konnektor

Csiga Zsiga azt hallotta,
áram szalad a konnektorba.
Azt is mondták neki,
nem szabad a lyukba
az ujjunkat bedugni.

- Akkor jó, semmi baj,
hisz nekem nincs is ujjam! -
ujjongott a kíváncsi Csiga Zsiga.

Zsiga égett a vágytól,
hogy szaladgáló áramot
szemtől szembe lásson.
Nagy óvatosan
a konnektorhoz csusszant,
s kocsányon lógó szemével
a lyukba bizony benézett.

Szaladgáló áramot nem látott,
de valaki odabentről
egy hatalmasat rávágott.

Zsiga ájultan hanyatt esett,
szarvacskája égnek meredt.
Mikor a kábulatból magához tért,
szörnyülködve látta,
nincsen feje fölött biztonságos fedél.
Az eséstől a háza messze repült,
ablakban a kaktusz tüskéjére csücsült.

Szegény Zsiga, most mit tegyen?
Kaktuszt másznia nem lehet.
Szúr a tüske nagyon!
Inkább békén hagyom.

Háza nélkül, fedetlenül,
Szégyenszemre, meztelenül,
éti csigák közé végül hazament.

Házas csigák csak néztek nagyot,
meztelen csiga mit keres ott?
- Eridj innen te szemérmetlen,
hogy nem sül ki a szemed!

Csiga Zsiga eloldalgott,
otthonától messze jutott.
Meztelencsiga-földön,
bekopogott egy káposztatörzsön.
Csupasz, barna Hurka Zsuzska,
csápjaival Zsigára mutogatva,
remegve nevetett:
- Nini! Egy pucér éticsiga!
Eridj haza Csiga Zsiga!

Csiga Zsiga sírva fakadt!
- Voltam már otthon! Elzavartak!
Most mi lesz velem?
Házatlanul haza nem mehetek!
Nincsen már nekem hely,
hol aludni lehajthatnám fejem!
 

- Ne búsult te Csiga legény,
keress magadnak üres fedélt.
Arra ni! Ott az eper alatt,
láttam heverni házat, lakatlant.
Menj, vedd a hátadra,
s hazatérhetsz, meglássad.

Csiga  Zsiga megköszönte,
eper alá csúszott menten.
Hátára vette az üres lakot,
szeme boldogságtól ragyogott.

Sebesen hazacsúszott,
új háza a hátán imbolygott.
- jaj, az én drága kicsi Zsigám!
Végre hazatért! – kiáltott fel Zsiga anyja.
Csápjait boldogan összecsapta,
s nyakába borult tékozló  fiának.