Mese

Egyszer volt, hol nem volt,

Volt egy l�ny,

�szinte,

Igazsz�v� s naiv.

�lete haj�j�t z�g� tenger hull�mai h�nyt�k.

Tenger�tj�n tal�lkozott,

Kicsiny szigetek lak�ival,

J�t s rosszat akar�kkal,

Tan�csot ad�kkal.

Mert naiv volt, sok mindent elhitt,

S hozz�tette �nmaga vil�gk�p�hez,

J� s rossz s�lt ki bel�le.

Gyermek kor�t h�tra hagyva,

Partot �rt egy nagyobb szigeten,

S mint Od�sszeia a szir�nek k�zt,

 V�g volt, s �nekelt.

Tetszett neki a mulats�g, nevet�s, zene �s t�nc,

Sok, sok bar�t, fi� �s le�ny.

V�gre �nmaga lehetett,

�szinte �s igaz,

M�g �larc n�lk�li l�ny.

De m�g naiv, s hitte,

Mindenki �szinte,

Nem rafin�lt,

Nem vette �szre a hib�t,

S � maga is elk�vette,

A legnagyobb hib�t.

Hitt egy sz�nak, tan�csnak, j�t akar�nak,

De m�g �szinte ember volt �s naiv,

Nem tudta a helyes ir�nyt,

S haj�ja,

A szir�nek dal�t k�vetve,

Rossz �tra t�vedett.

�gy lelte meg p�rj�t, gyermekei apj�t.

�s megint csak nem l�tott tiszt�n.

Nem l�tta, hogy a felsz�n csak �larc,

S nem a val�s�g!

De ki �, hogy meg�t�lje az embert?

Nem is tette,

Mert � tiszta sz�v�,

�s szeret minden embert.

Elfogadta p�rj�t �gy, ahogy van,

B�zott benne!

B�zott benne, hogy amaz tudja, mit kell, tegyen.

Rendes ember,

Szereti sz�l�it,

Dolgos, szorgos,

�s olyat is ad,

Mit�l a l�ny, j�l �rezheti mag�t.

V�gs�got, Zen�t �s T�ncot!

Nem vette �szre, hogy a k�rd�s:

- „Tudsz e szeretni?”

Nem tiszta fejb�l fakadt,

Hanem g�z�s,

Italt�l k�bult,

Nem besz�m�that� elm�b�l.

Hitte, a sz�nd�k tiszta �s nemes,

�r�lt, dalolt, hogy szerethet!

De a szir�nek tov�bb �nekeltek,

Dalukkal becserk�szve a lelket,

Elvak�va az elm�t,

�zt�k, hajszolt�k e teremt�st.

Engedj a cs�b�t�snak:

- S�gtak, b�gtak a f�l�be,

Felhaszn�lva bar�tn�j�t sz�cs�nek.

�gy esett az eset, a b�n bek�vetkezett!

S j�tt az els� csal�d�s,

Az els� pofon.

A f�rfi, ki tudja mi a helyes,

Megingott.

�m a l�ny harcolt,

Haza akart menni,

Oda, ahol feln�tt,

Ott a lehet�s�g,

A f�szekrak�sra.

Majd m�gis, p�rj�val ment.

Haj�ja �jra �tra k�lt,

Imm�r a sz�razf�ld fel�,

Maga m�g�tt hagyva teljes �let�t.

A l�ny �r�lt!

A f�ldlak�k befogadt�k.

Rem�nykedett,

Hogy v�gre lesz anyuk�ja!

B�szke volt!

Egy teles csal�d r�sze lett,

�s nem vette �szre,

Hogy csak teher.

Sz�v�t el�nt�tte a h�la, s szeretet,

Hogy �t befogadt�k az emberek.

Volt mindene!

F�rje, kire feln�zett �s b�zott benne.

Volt any�sa, kiben anyak�pe fel�ledt.

Volt s�gorn�je, kit b�lv�nyozott,

S c�lja, hogy olyan lehessen.

Majd lett gyermeke.

Teljes volt a k�p!

A szir�nek, a boldogs�g kell�keit,

Mind a l�ba el� tett�k!

De az �lom v�get �rt,

A szir�nek elmentek,

�j balekot keresve!

Az ifj� asszony szeme kezdett kiny�lni,

S a leplek lassan mind lehullni,

S az �larc m�g�l,

El�b�jt,

Az igazi �n.

De m�g hitt!

Hitt az �szintes�gben,

Ez�rt k�zd�tt, harcolt,

Hossz� �veket!

Sok vit�k, veszeked�sek sulykolt�k bel�:

„Ne sz�lj sz�m, nem f�j fejem!”

S lelke k�rgesedni kezdett.

�rezte, � itt nem ember.

F�rje mag�ra hagyta.

�tengedte sz�leinek,

Mint egy csomagot,

Hadd bontogass�k,

Arr�bb r�gj�k,

Teherrel megrakodj�k!

A t�r�keny doboz �sszeroppant.

A l�ny lelke �sszet�rt.

Csak s�r, veszekszik,

El�gedetlen!

�s tudja, ez nem �!

De rem�nykedett!

Nem hitte, hogy a csal�d,

Amelybe belecs�ppent,

�lnok, k�pmutat� �s csal�rd!

Hogy csak arra kell nekik,

Hogy beh�doljon,

�s saj�t szem�lyis�g�t,

Kidobja az ablakon!

Korb�csolt�k ezer sz�val!

T�rt�k, z�zt�k!

De a magot,

A rem�ny magj�t,

Hogy elj� az id�,

Mikor sz�ks�g lesz az igaz sz�ra,

Nem tudt�k kiirtani!

�m ez nem volt el�g!

A gyomirt�st s�gora is folytatta!

�m neki sem siker�lt,

A gyommal egy�tt,

A magot is kiirtani.

Csak a k�reg vastags�g�t a sz�v k�r�l,

Csak azt, tudta n�velni!

Azt mondta a l�nynak: - Rossz vagy!

Puc�r h�ts�val j�tt�l!

Hazug vagy!  

Nem m�lt� a sz�ra!

Miattad v�lt rossz testv�rr� az �cs�m!

Kit�rt�l az �r�ks�gemb�l!

Te vagy az oka any�m betegs�g�nek!

Majd azt mondta: - Felejts�k el!

Mit tett a f�rj?

Helyben hagyta a v�dakat!

Pedig � p�rj�val �lt,

S tudta,

A v�dak nem igazak!

M�g sem sz�llt szembe testv�rb�ty�val!

M�g sem �llt mell� �lete p�rj�nak!

A l�ny ott meghalt,

Lezuhant a szikl�k k�z�,

Lelke ezernyi sebb�l v�rzett,

De a k�reg!

Az a k�reg!

Megv�dte a magot,

A rem�ny magj�t!

S a l�ny tov�bb b�zik!

V�rva - v�rja az id�t,

Az �sszes lepel hull�s�ra,

S idej�t az igazs�gnak.

Az�ta sorsa bez�rts�g, kalitka.

Sok mindent elt�r, lenyel,

Mert f�rje,

Gyermekei apja,

S�rt�d�s,

Hisztis,

Mint egy kisgyerek.

R�j�tt m�r sok dologra,

Mi p�rja mozgat� rug�ja.

J� testv�rnek lenni,

S j� fia apj�nak.

Ez!, Mi fontos p�rj�nak.

S nem veszi �szre,

Kit v�lasztott,

Ki meg�t�tte a m�rc�t,

Elvesztette �let�r�m�t!

Mert, b�r hi�ba a sok rokon,

Testv�r,

Apa,

Nem maradt senkije,

Mert f�rj�nek sz�nta �let�t,

S csak azt tartotta fontosnak,

Hogy amaz, bet�ltse szerep�t.

Azt�n j�tt a pillanat,

Mikor beteg lett a l�ny.

Vonszolta mag�t az utc�n,

�s csup�n az�rt j�rt,

Tette egyik l�b�t a m�sik ut�n,

Hogy el ne ess�k!

Lelk�t retteg�s j�rta �t, �s azt mondta:

- El�g volt!

Fontos vagyok magamnak!

Ember vagyok, aki v�dtelen!

K�v�lem m�s, ki v�d meg engemet!?

Fel�llok, �s ler�zom a rabig�t!

Nem f�lek a f�rjemt�l s a vil�gt�l!

Magam leszek ki, haj�m korm�nyozza!

�s l�ss csod�t!

�lete k�nnyebb,

J�v�k�pe fel�ledt,

�s a mag,

A rem�ny magja,

A hit, hogy egyszer,

Csak egyszer,

Megkapja, amire v�r,

�j �letre keltette!

A l�ny imm�r ezer pofon ut�n,

Ezeregy �jszaka ut�n,

V�gre f�nyt l�t az �t v�g�n az el�gaz�sn�l,

S tal�n haj�j�t nem hagyja t�bb�,

A szir�nek �ltal vez�relni.

Ben�tt a feje,

�rett� v�lt.

Sok b�lcsess�g a tapasztal�s jutalma,

Mi �ti tariszny�j�t nyomja.

Tal�n tov�bb seg�ti a l�nyt e tud�s,

Hogy a hossz� �vek keserve,

Megkapja egyszer,

M�lt� jutalm�t.

B�r feledni nem tudja,

Megbocs�tani is hogyan?!

Hisz lelk�ben tetov�l�sk�nt sokasodnak

S�rt�sek, hamis k�pek,

Mit r�la festettek.

Pedig �, most is az a tiszta sz�v� l�ny,

Aki csak arra v�r,

Hogy egyszer,

Legal�bb egyszer,

Akik igaztalanul b�ntott�k,

Azt mondj�k: - Ne haragudj! F�lre ismert�nk!

Akkor t�n, nem volt hi�ba!

�s igaz lesz a l�ny �lete.

M�gis van j�,

�szintes�g,

Elfogad�s,

Mindenki sz�m�ra,

A F�ldkereks�gen!

 (Szab� Gitta: 2007-04-09)