Huszonk�t �v

H�tf� d�lel�tt volt. K�bultan keltem ki az �gyamb�l, �s elindultam a f�rd� fel�, �m a szoba k�zep�ig sem jutottam el, amikor valami folyni kezdett lefel� a l�bamon. Csak �lltam, az meg egyre csak csorgott. Megijedtem! Mi t�rt�nik velem? Azt biztosan tudtam, hogy ez nem az, aminek �gy els� nekifut�sra az ember gondoln�. M�smilyen �rz�s volt. Majd hirtelen r��bredtem a val�s�gra. Elfolyt a magzatv�z! Elm�letben tudtam ez mit jelent, de m�g ilyesmi sosem t�rt�nt velem, ez�rt �r�mt�l �s f�lelemt�l vegyes �rzelmek kavarogtak bennem, �s s�rva fakadtam.
- Mami! Mami! – kiab�ltam k�ts�gbeesetten any�somnak, aki izgatottan nyitott be a szob�ba: - Mi t�rt�nt? – n�zett r�m riadtan, amint ott �lltam a sz�nyegen, h�l�ingemet markol�szva, alattam a t�csa �s s�rok. �, mint tapasztalt asszony, azonnal tudta mi a teend�.
Am�g any�som seg�tett fel�lt�zni, addig ap�som �tszaladt a szomsz�dba Gyula b�csihoz, aki mikor megtudta mi t�rt�nt azonnal hozta az aut�t, �s m�r rep�lt�nk is az ismeretlen fel�.
Innen m�r nem eml�kszem az esem�nyekre. Annyira �j volt ez a helyzet, hogy nem maradt meg bennem bel�le szinte semmi. Csak azt az egyet tudom, hogy m�snap reggel h�t �rakor megsz�letett az �n els� gyermekem, egy kisl�ny. R�zsasz�n b�r, hossz� fekete haj, hurk�s kezecsk�k, g�dr�s �llacska, �s sosem s�rt. Az etet�s alatt, am�g a t�bbi b�bi moh�n szopott, addig az �n kis lustik�m a mellkasomon, a sz�vem dobban�s�nak zen�j�re �desen szundik�lt. Be is s�rgult a dr�ga, ez�rt n�h�ny napra el kellett b�cs�znom t�le, hogy inkub�torba tehess�k.
Lassan letelt az id�, �s a f�rjem, az ifj� apa, hazavitt benn�nket.
Az elbesz�l�sekb�l tudom csak, hogy mikor ap�som elbiciklizett a telefonf�lk�hez - mert akkoriban m�g nem volt telefonunk -, hogy megk�rdezze megsz�letett e m�r az unok�ja, dalolva karik�zott haza a nagymam�hoz az �r�mh�rrel:
             „Van egy kis l�ny, Anik�,
               R�zs�s t�nem�ny…”, mivel az �n angyalk�m ezt a nevet kapta.
    Hogy mi�rt �rom le ezeket? Megmondom.
Ez a dr�ga cs�pps�g imm�r huszonk�t �ves, �s mert ez a sz�m egy nagyon �rdekes sz�m. V�letlen�l, vagy a sors rendezte �gy, nem tudhatom, de az t�ny, hogy amikor e kincsem megsz�letett �n magam is huszonk�t �ves voltam.
�vek mult�n, egy szomor� esem�nyb�l kifoly�lag, mikor meg kellett v�ltani �desany�m s�rhely�t, akkor, hogy legyen valami t�rgyi eml�kem r�la, k�rt�nk egy m�solatot a halotti anyak�nyvi kivonat�b�l. Ebb�l az okm�nyb�l megtudtam, hogy anyuk�m is a huszonkettedik �v�ben volt, amikor �n sz�lettem.
Hogy m�g egy huszonkettes �vfordul�t hozz�tegyek ehhez a sorozathoz, huszonk�t �ve pr�b�lgatjuk egym�st a f�rjemmel. Mondhatn�nk azt is tr�f�san, hogy a „huszonkettes csapd�ja”.
    Ezeknek az �sszef�gg�seknek ismeret�ben, az idei sz�let�snapi torta k�l�nleges lesz sz�momra. Amikor az imm�r gy�ny�r�, feln�tt, hossz� haj� angyalk�m elf�jja majd a gyerty�kat, lelkem �nnepl�be �lt�zik, �s tal�n, �desany�m, onnan fentr�l meg�rint, �s megpuszilja a homlokomat �ppen �gy, ahogy �n a le�nyk�m�t. Szinte �rzem, ahogy mell�m �l, l�tom b�szke nagymama mosoly�t. �s �n v�gre, oly boldog �s el�gedett leszek!

                            (Szab� Gitta:2005. 09. 02.)