Húsvéti menü

Számomra az ünnepek legnehezebb feladata, kitalálni mi is kerüljön az asztalra. Mivel én nem nagyon szeretem az ilyen nagy ünnepeket, de úgy általában a sok felhajtással járó eseményeket, így számomra, ez igen megterhelő feladat.

Mindenesetre sikeresen túl jutottam ezen a nehéz feladaton. Már csak azért is nehéz, mert a gyerekek igen válogatósak hús terén. A sikeres választás a kolbásszal töltött karajra esett. Hozzá rizs és a húsléből finom szósz.

Neki is álltam a nagy feladatnak. A máskor semmi gondot nem okozó művelet, mármint ami a karaj megtöltésé illeti, most valahogy nem akart egyszerűen menni. Túl hosszú volt a karaj? Vagy a kés volt rövid? /mert én így szoktam csinálni / A kolbász görbe? A lényeg, hogy a húst mindkét oldaláról meg kellett szúrjam. Nagy bőszen elkezdtem a kolbászt beletolni a nyílásba. A család körülöttem szurkolt. Hogy kinek? Nekem vagy a kolbásznak? Nem tudom. Mindenesetre a kolbász félúton elakadt. Próbálkoztam mindennel: óvatosan, körkörös mozgásokkal, finom tekeréssel, majd toltam és húztam. Csináltam a másik végén a húsnak még egy nyílást, de a kolbi a két rés közé szorult.

Hiába bűvöltem a kolbászt, nem akart mozdulni. Se be, se ki.
Végül, megszólaltam: Na hát! Nem tudok dugni!
Persze a család azon nyomban kapott a témán, és élcelődni kezdtek.
-Na de anya! Ilyen nyíltan?! -szólt a nagy lányom.
A férjem azt mondta: - Vágd le, ha nem megy be!
Mire a lány visszakérdezett:- A tiedét is levágja, ha nem megy be?
Még folyt a humorizálás-e téren, de azt hiszem az már nem fontos. Végül a megoldás az lett, hogy a kilógó részt a kolbászból levágat. Ezzel oldva meg a kolbi szorult helyzetét. Így teljes egészében benne lehetett a hőn áhított karajában....

                       /Szabó Gitta /

2006.04.18.