Az els� nap

Az anya k�nnyes szemekkel intett b�cs�t fiacsk�j�nak, aki egy �szi reggelen iskolat�sk�val a h�t�n, elindult a nagy ismeretlenbe.

Reggel volt, kiss� h�v�s, enyhe sz�l is f�jdog�lt. K�v�ncsi volt arra, hogy a kis emberke mennyire jegyezte meg, �desanyja int� szavait: - Vigy�zz kincsem magadra, mindig gombold be kab�tk�dat, nehogy megf�zz a h�v�s reggeli id�ben.

            De f�jhatott a sz�l, incselkedhetett a gyermekkel, k�colta sz�szke haj�t, belef�j a szem�be – na csak egy picik�t -, f�ty�lt a f�l�be, mind hi�ba. Bizony a gyermek sz�t fogadott a mam�j�nak! A sz�l fel is hagyott a f�j�ssal, a gyermek �gyis be�rt m�r az iskol�ba. Visszavonult, �s hagyta, hadd bontsa ki a Nap a sugarait, �s a napf�ny hadd vil�g�tson be az oszt�lyterembe, ahol a sz�l �rfi reggeli j�tsz�t�rsa izgatottan, csod�lkoz� szemekkel meredt a tan�t� n�nire.

            A tan�t� n�ni nagyon okos! – gondolta mag�ban a fi�cska. – Majd ha nagy leszek, �n is ilyen okos leszek – f�zte gondolatait l�zasan tov�bb.

E k�zben azt hallotta, hogy n�vsor szerint – amir�l m�g nem tudta, hogy milyen is lehet -, hogy megismerj�k egym�st az oszt�lyt�rsak, egyenk�nt �lljanak fel, �s mondj�k meg a nev�ket. De j� hangosan �m, hogy a t�bbiek mind hallhass�k, �s tudj�k majd, hogyan sz�l�ts�k majd.

A n�vsor olvas�s�ban a tan�t� n�ni az � nev�hez �rt, �s mivel mindig sz�lt, hogy melyik gyermek k�vetkezik, ez�rt mos �ppen � r� mutatott.

A fi�cska idegesen, remeg� l�bakkal igyekezett fel�llni. Annyira zavarban volt, hogy ingecsk�je egyik gombja beakadt a pad sz�l�be. R�m�ltem kezdett k�zdeni a paddal �s a gombbal. Arca l�ngv�r�s volt a sz�gyent�l, hogy ilyen �gyetlen az els� nap.

Sehogy sem akart siker�lni kiszabad�tania mag�t a pad fogs�g�b�l. �gy �rezte m�r nagyon r�g, hadakozik a paddal, �s egyre jobban �gett az arca. M�r az �sszes gyerek �t n�zte,

�s imitt-amott halk kuncog�sok is hallhat�k voltak.

A tan�t� n�ni nyugodtan besz�lt a gyerekekhez: - Tudj�tok ez cs�nya dolog �m, hogy kinevetitek a t�rsatokat, akinek seg�ts�gre van sz�ks�ge. Gondolj�tok csak azt, hogy ti magatok vagytok, aki ilyen bajba ker�lt. J�l esne nektek, ha nevetn�nek rajtatok? - �s am�g besz�lt egyre k�zelebb �rt a bajba jutott gyermekhez.

Ett�l a kisfi� m�g idegesebb lett. Abbahagyta a k�zd�st, kiss� f�l oldalra hajolva �llt, teljesen megsemmis�lve, hogy most m�r mindenki but�nak �s �gyetlennek fogja tartani. M�g a tan�t� n�ni is.  K�nnyes szemecsk�ivel n�zte a tan�t� n�ni bar�ts�gosan mosolyg� arc�t. Most, hogy ilyen k�zel volt hozz�, kicsi sz�ve nagyot dobbant. – De j� lenne hozz� b�jni, mint anyuhoz, ha baj van!

- Na mutasd! – mondta a tan�t� n�ni. – L�ssuk csak! Ez a pad minden �vben megtr�f�l egy gyermeket, de nem hagyjuk �m, hogy sok�ig gar�zd�lkodjon. Megmutatjuk neki ki az er�sebb! – �s a fi�cska kez�t megfogva, egy�ttesen fosztott�k meg a padot a fogs�gul ejtett gombt�l. V�gre a fi�cska kiegyenesedhetett, arc�r�l a p�r is elsz�llt. Kih�zta mag�t, �s h�l�san n�zett a tan�t� n�nire: - M�gis csak ilyen okos leszek! – gondolta.

A Tan�t� n�ni megk�rte �t, hogy j� hangosan mondja meg a nev�t a gyerekeknek. A fi�cska megint elv�r�s�d�tt, mert f�lt att�l, hogy a neve miatt kinevetik majd megint. De musz�j volt bemutatkozni, hiszen a cseng� is megsz�lalt, jelezve az �ra v�g�t.

A gyerekek nem mozdultak. Csendben voltak, �s � r� figyeltek. A fi�cska felemelte a fej�t, �s azt mondta: - N�gylevel� M�ty�s vagyok.

            - Nagyon sz�pen mutatkozt�l be! – dics�rte meg a tan�t� n�ni. – L�tj�tok? �gy kell, ilyen sz�pen, �rthet�en besz�lni, mint ahogy Matyi tette. Ezut�n, ha k�rdek valamit, ugyan ilyen sz�pen v�laszoljatok majd – mondta, �s megsimogatta a fi� buksij�t, �s lass� l�ptekkel ment vissza a tan�ri asztal mell�.

Matyi le�lt a padj�ba, �s szinte mozdulatlak ajkakkal, csak �gy a fogai k�z�l s�gta a padnak: J� lesz, ha rendesen viselkedsz! Hallod! Mostant�l �n vagyok a gazd�d!

            - Gyerekek! – sz�lt hangosan a tan�t� n�ni – most kimehettek az udvarra j�tszani. De vigy�zzatok magatokra, �s seg�tsetek egym�snak!

A gyermekek az udvaron k�rbe�llt�k Matyit: - Mutasd az inged! Nem szakadt el? – Biztos ki fogsz kapni �rte! – T�nyleg n�gylevel� a neved? …

A k�rd�sek sosem akartak v�get �rni. Matyi feje m�r sz�d�lt bel�. V�gre becs�ngettek, �s visszamentek a tanterembe. �gy a t�bbi k�rd�st m�r nem tett�k fel neki.

            Lassan v�get �rt az els� nap az iskol�ban. A gyermekek hazafel� indultak. Matyi is elindult, a fej�ben sokasod� esem�nyekkel, hogy hogyan fogja majd otthon elmes�lni azt a sok mindent!

 F�radtan, lassan bandukolt, nem volt kedve az ugr�ndoz�shoz, ink�bb n�zel�d�tt minden fel�. N�zte, az eget, a madarakat, n�zte a f�ben m�g, m�g el�bukkan� vir�gokat. Egyszer csak meg�llt, lehajolt, hogy egy sz�l sz�zszorsz�pet leszak�tson, �s hazavigye anyuk�j�nak. �s l�ss csod�t! A vir�ggal egy�tt, v�letlen�l egy n�gylevel� l�her�t is leszak�tott!

Matyi nagyon boldogvolt. Sokat hallott m�r arr�l, hogy egy ilyen kis n�v�ny sok szerencs�t hozhat. Otthon anyuk�ja betette a l�her�t k�t pap�r k�z�: - Majd ha sz�pen megsz�radt, akkor beteheted az ellen�rz� f�zetedbe, hogy...

                                                                                                                       (Szab� Gitta: 2006-09-20)