J�g �s homok

         S�r� s�t�t este van. Valahol messze, a hideg zord j�gmez�k birodalm�ban, ahol sosem olvad el a h�, egy kunyh� meleg szob�csk�j�ban, egy le�nyka, alv�shoz k�sz�l�dik. Pingvinmint�s pizsam�j�ban ott �ll az �desanyja el�tt.

- Anyuci! Olvashatok m�g egy kicsit?

- Nagyon k�s� van! - mondta a mam�ja.

- Igen tudom. De �gy szeretn�k abb�l a k�nyvb�l olvasni m�g egy kicsit!

- H�t nem b�nom! Olvass, m�g ha nagyon, musz�j - mondta a mama, �s bar�ts�gosan megpaskolja l�nya popsij�t.

 A gyermek m�r szaladt is a k�nyvvel a szob�j�ba. V�gig hasalt az �gyon, fellapozta a k�nyvet, �s olvasni kezdte.

         Ezt a csod�latos k�nyvet a bar�tj�t�l kapta aj�nd�kba. Ezerszer kiolvasta m�r. K�v�lr�l tudja az eg�szet. �s m�gis! Mindig el�ker�l, �s olvasni kezdi. Ez a k�nyv ismeretlen t�voli vil�gr�l �r. Olyan helyr�l, ahol mindig s�t a Nap, nagy forr�s�g van, �s az emberek b�re barna.  

A kisl�ny v�gyakozott oda, arra a titokzatos helyre. Igaz a mam�j�nak sosem vallotta be, �gy h�t titokban �lmodott, hogy majd egyszer, ha nagy lesz, elmegy oda, ahol mindig s�t a nap. Addig is marad neki ez a k�nyvecske.

Mikor aludt mindig ott l�tta mag�t, amint tevegelt a sivatag kell�s k�zep�n, feh�r pr�mruh�j�ban. K�tp�p� tev�n �lt, ami �gy ringatta, mint mikor �desanyja dajk�lta kisbaba kor�ban. Nagyon j� �rz�s volt. A karav�nban asszonyok, f�rfiak, �s gyerekek voltak az �tit�rsai. K�nny� ruh�juk sz�nes tarka-barka, fej�k�n kend�.

Rajtuk k�v�l sehol semmi �let. Amerre n�zett minden�tt homok. Sehol egy fa, f�sz�l, hegy, h� �s hideg.

         A Nap, perzsel�n s�t. V�gre nem kellett f�znia, �s levehette sz�rmeruh�j�t. R�ntott egyet a kant�ron, mire a teve meg�llt. Intett a m�g�tte poroszk�l� asszonynak:

- N�ni! Nagyon melegem van, szeretn�k levetk�zni!

- Mindj�rt seg�tek! – felelt az asszony, mik�zben lesz�llt a tev�j�r�l. Leseg�tette a l�nyt is, aki szapor�n gombolni kezdte a kab�tk�j�t. Sapka, s�l, keszty�, mind leker�lt r�la.

- Igyekezz�nk, mert nagyon lemaradunk! – mondta a n�.

A gyerek, tevegel�s k�zben, furcsa ismeretlen dologra lett figyelmes. Tenyere nyirkos volt, amint a kant�rt markolta. A homlok�r�l folyt a v�z.

Nem �rtette, mi t�rt�nik vele. Tan�cstalan volt, ez�rt belesz�tte �lm�ba, mindentud� �desapj�t, hogy megk�rdezze t�le.

- Apu! Mondd csak, mi�rt s�r a homlokom?

Rozm�r bajusz�, mindig vid�m apuk�ja most is elnevette mag�t:  - Mi az, hogy s�r a homlokod? Miket besz�lsz te gyerek? – nevetett.

- De apu! Nem az�rt �lmodtalak ide, hogy kinevess!

- J�l van kicsim, ne haragudj! Mutasd, hadd n�zzem! Kez�vel meg�rintette a gyerek homlok�t: - �rdekes! Ilyet m�g �n se l�ttam! Mindj�rt megk�rdezem. Ezzel odatevegelt az egyik vezet�h�z, akit Abbdulnak h�vtak.

- Mondd csak Abbdul! Mi�rt k�nnyezik a homlokunk?

 A f�rfi �rtetlen�l n�zett r�. Amikor megl�tta a bajuszos ember homlok�n a verejt�ket �gy sz�lt: - Erre gondolsz? 

- Igen!- felelt az apa.

- �! H�t nem tudod? - hahot�zott Abbdul.

- Honn�t is tudn�m! N�lunk a j�g birodalm�ban, nem igen fordul el� az ilyesmi.

- H�t, ha nem, akkor elmes�lem neked. Ezt �gy h�vj�k, hogy izzadts�g. Ez a melegt�l van. A test �gy v�dekezik a h�s�g ellen. Van olyan, mikor l�zas betegek vagyunk, ilyenkor is izzadunk. Izzadni lehet m�g a neh�z munk�t�l is.

Amikor a nap meleg�t�l izzadsz olyankor j�, ha a fejedre teszel egy kend�t. Ilyesmit, mint az eny�men van.

Az apa megk�sz�nte a sz�ves magyar�zatot �s visszament a l�ny�hoz, aki �pp megnedves�tette nyelv�vel az ajk�t.

- SSSSZ! Ez f�j! - mondta.

- Mi a baj? - k�rdezte apuk�ja.

- Nagyon szomjas vagyok, �s �gy f�j a sz�m!

Apja el�vette a saj�t kulacs�t, �s adott inni bel�le a l�nynak, aki egy

kicsit elcs�ggedt. Nem gondolta, hogy ilyen f�jdalmas is lehet valami,

ami oly csod�latos.

- Apu! Mondd, mi t�rt�nik vel�nk?  Valami var�zslat? Csal�ka t�nd�rek j�t�ka? - n�zett k�nnyes szemmel apj�ra.

- Lehet kicsim! Tal�n t�nd�rek j�t�ka! - mondja az apa. - Ejnye kicsim csak nem cs�ggedsz?

 - Nem! - dacolt a gyermek. - Csak hadd j�tszanak azok a t�nd�rek. Nekem tetszik a j�t�kuk, m�g akkor is, ha n�ha f�j. 

A Nap �pp delel�n j�rt. Az ap�nak esz�be jutott mit mondott Abbdul. Fogta a zsebkend�j�t, csom�t k�t�tt mind a n�gy sark�ra.

Betakarta vele a gyerek fej�t, m�r amennyit el tudott takarni bel�le a zsebkend�.

- Ez mi�rt kell? 

- Tudod, Abbdul mondta, Megv�d a napsz�r�st�l.

- Jaj apu! M�r megint ugratsz! – huncutkodott a l�ny.

- Ugyan! - komolyodott el az apa. - Most nincs kedvem hozz�. Elfogyott a v�z. M�r neked sem tudok adni!

�pp csak befejezte a mondatot, hirtelen gyenge szell� kapott lenge ruh�jukba. A kisl�ny k�nny� szokny�csk�j�t fellebbentette. Bl�za al� beb�jt, v�gig nyaldosta v�kony derek�t. A tev�k is felemelt�k fej�ket, �s a leveg�t szimatolt�k. Izgalmas illatot hozott a sz�l. Az emberek kiegyenesedtek �lt�kben. Tudt�k, ahov� sietnek, ott valami k�l�nleges dolog v�r r�juk. A leveg� egyszerre volt �des, s�s, savanyk�s.

Az el�bbi szell� most m�r er�sebben f�jt. N�h�ny homokszemcs�t felkapott, megp�rgetett �s tovarep�tett. A tev�k pr�szk�ltek, fej�ket r�zt�k. Azt�n! El�j�k t�rult egy csod�latos vil�g. Szem�k k�pr�zott. Sz�juk t�tva maradt a csod�lkoz�st�l.

- M�g ilyet! De sz�p! Hurr�! – ki�ltott a kisl�ny. - Meg�rkezt�nk!

Az utaz�k megk�nnyebb�lve d�rg�lt�k szemeiket. P�lmaf�k vettek k�r�l egy k�kv�z� tavacsk�t. Rengeteg vad�llat szaladg�l a partj�n. �s azok a sz�nek! Nem is akart�k elhinni. Egy O�zis ter�lt el el�tt�k! A kisl�ny, ismer�s volt m�r ez a k�p. Ezerszer l�tta a k�nyv�ben.

A vezet� meg�llt. Mindenki lesz�llt az �llatok h�t�r�l. Nagyokat

szippantottak a friss leveg�b�l. Az �llatok egyenesen a v�zhez mentek. Az emberek is mind odasereglettek. Kez�ket a v�zbe m�rtott�k, majd a sz�jukhoz emelt�k. A v�zcseppek sziv�rv�nysz�nben ragyogtak.

Ilyet m�r l�ttak otthon, mikor a Nap megvil�g�totta a j�gcsapokat. Annak van ilyen szikr�z� f�nye. V�gyat �reztek, hogy megm�rt�zzanak a t�ban. Levett�k ruh�ikat, �s beugrottak a v�zbe. Test�k megtelt �jult er�vel.

- Ha ezt az anyu l�tn�! - ki�ltott fel a kisl�ny.

 Id�k�zben el�ker�l az asszony is, aki seg�tett a kisl�nynak levenni a sz�rmeruh�j�t.

- Apu, n�zd! Ez az a kedves n�ni, aki vigy�zott r�m, am�g ide nem �lmodtalak.

A feln�ttek �dv�z�lt�k egym�st.

Mivel nagyon �hesek voltak, kim�sztak a v�zb�l �s fel�lt�ztek. Kipakolt�k a magukkal hozott elem�zsi�t, �s ev�snek l�ttak.

Mikor befejezt�k a lakm�roz�st, a marad�kot odaadt�k az �llatoknak.

J�kedvvel, tele hassal, felfriss�lve ny�ltak el a z�ld f�ben. Egyszer csak megsz�lalt a kisl�ny: - Apu! �n olyan, de olyan �lmos vagyok. De az�rt nagyon j�l �rzem magam.

- �n is f�radt vagyok. Szund�tsunk egy keveset. Mindketten becsukt�k a szem�ket. �sszeb�jtak �s betakar�ztak. Az apa m�g sok�ig gondolkodott, majd � is �lomba mer�l. �lm�ban m�g egyszer v�gig j�rja az eg�sz utat.

Elj�tt a reggel. A kunyh�ban finom illatok terjengnek. Az �desanya keltegeti gyermek�t.

- �desem! Kelj fel! Hallod! �breszt�!

A kisl�ny �lomt�l csillog� szemekkel n�z anyuk�j�ra.

- Mi t�rt�nt? Anyu! Olyan sz�pet �lmodtam!

         - Halih�! - �rkezik meg az apa is, kez�ben egy cser�ppel, melyben megt�p�zott kis n�v�ny k�kadozik.

- Ezt neked hoztam! – ny�jtotta a gyermek fel�. - Nagy vihar volt az �jjel! Az sodorta ide. Gondoltam el�ltetem, hadd fejl�dj�n sz�p nagy n�v�nny�. Olyann�, mint ott az o�zisban a p�lmaf�k.

A kisl�ny merengve n�zett apj�ra. Nehez�re esett elhinni, hogy itthon van a saj�t �gy�ban, �s nem az o�zis z�ld f�tenger�ben, ahov� nem r�g leheveredetek a k�z�s pancsol�s ut�n.

Lassan, lassan teljesen fel�bredt!

                 - „ �lmodtam!”