H�feh�rke �s a h�t t�rpe

H�feh�rke felett elj�rt az id�. � is �s a kir�lyfi is bel�ptek m�r a b�lcs korba. Gyermekeiket is sz�pen felnevelt�k. Boldog volt �let�k. �m H�feh�rke egyre rosszabbul �rezte mag�t. �gy �rezte feleslegess� v�lt, hogy a gyermekeinek nincsen sz�ks�ge r�, pedig benne m�g annyi szeretet van, babusgatn� m�g �ket!

Olvasgat�s k�zben, egy �tlete t�madt. Mi lenne, ha elmenne dolgozni!? Mivel a gyermeknevel�sben volt gyakorlata, h�t jelentkezett egy gyermekotthonba. Gondolta, az igaz�n neki val� munka lesz, hiszen � egy mese h�sn�je, �gy a lelke repdes�, csacsog�, meleg, bar�ts�gos. Szeret mes�lni, j�tszani. Biztosan j�l kij�n majd a gyerekekkel! Elk�pzelte, amint k�r�l�tte ny�zs�gnek majd, �s �nekelnek, j�tszanak, mes�t mond nekik.

Mint a mes�ben, mindem �gy t�rt�nt, ahogy annak lennie kellett. �tesett a vizsg�latokon, az �ll�sinterj�n. Minden�tt megfelelt.

Nagy b�szk�n, telve �r�mmel, �nbizalommal, hittel kezdett neki a munk�nak. Kollegan�i igaz�n bar�ts�gosak, seg�t�k�szek. Mindenben a seg�ts�g�re voltak.

Minden csod�s! Ak�r a mes�kben!   

Sz�pen betanulta a feladatokat, m�r tudta a gyermekek nev�t is. �m a gyermekek, ahogy egyre jobban megismert�k �t, pr�b�lgatni kezdt�k hat�rait, t�r�k�pess�g�t. Ami ugye term�szetes dolog. Nem volt ez m�sk�pp saj�t gyermekeivel sem. De hamar r� kellett j�nnie, a saj�t gyermekei, �s az otthon gyermekei k�z�tt �ri�si a k�l�nbs�g.

Egyre lehangoltabb lett H�feh�rke. F�k�ppen akkor d�bbent meg, mikor a „sz�kev�ny” gyermekeket, akik kiszaladg�ltak a j�tsz�szob�b�l, nem tudta sehogy sem nyakon cs�pni. A folyos�ra ny�l� legal�bb t�z szoba, amik m�g egym�sba is ny�ltak, igaz�n j� kerget�dz�si ter�letet biztos�tottak a t�rp�k sz�m�ra. Csak a bolond hiheti, hogy egy ilyen k�rnyezetben a rosszcsont apr�s�goknak �tj�t lehet �llni.

H�feh�rke meg�llt a folyos�n, �s mag�ba n�zett. Lelke kezdett bor�s lenni, �nekl�s helyett kiab�l�sra haszn�lta csilingel� hangj�t, amit�l egyre jobban berekedt, �s m�r besz�lni is alig tudott. Az id� vasfoga m�g �t is, a mese h�sn�t is kikezdte, �s az eg�sz napos rohang�l�st�l, sajogtak l�bai, hasogatott a h�ta, a dereka majd leszakadt.

Csak n�zte a pimaszul vigyorg� gyermekek gonoszkod� arc�t. L�tta rajtuk, a g�nyt, hogy nem tudja �ket megfogni. L�tta az incselked� �rd�g�t bujk�lni a szem�k sark�ban.

M�r semmi sem volt csod�s! Nem volt mes�s az �let!

H�feh�rke visszah�z�dott a mesek�nyv lapjaira, vissza a biztons�gba, f�leg az �ta biztons�gos, mi�ta a gonosz mostoh�ja sem zaklatja m�r, hiszen elvitte az �rd�g.

T�bb� nem akart dolgozni, megf�radt, elkeseredett. M�gis csak jobb neki odahaza.

Az�rt egy pr�b�t m�g is csak meg�rt. Legal�bb kipr�b�lhatta mag�t. Megl�thatta mire k�pes. �s igaz�n nincs mi�rt, sz�gyenkezzen. Hiszen � helyt�llt.

�s, ez�rt b�szke lehet �nmag�ra!

                                                                                  (Szab� Gitta: 2007-12-14)