A végső utazás

Tiszta, hófehér ágyban nyugszik,
Mind kevesebb élet lüktet mellkasán.

Valahol messze, bús hegedű hangja száll,
Ő mosolyog, s arcán a béke simít el barázdát.

Ajka lágy íve többé nem mozdul.
Álmodik. Zárt pillái mögött a múltban jár.

Jó sorsa lesz néki most már mindig,
Fájdalom testét nem gyötri tovább.

Király mellé ülhet ott fent az Égben,
Válla, háta, gondtól nem görnyed ezután.

(Szabó Gitta: 2009.10.16.)