A kis h�zimacska

A kora reggeli napf�ny laposan s�t�tt be az ablakon kereszt�l a szob�ba. Szemeimmel hunyorogtam, mer az er�s f�ny elvak�tott. Majdnem vakon botork�ltam ki az �gyb�l, hogy a s�t�t�t� f�gg�nyt beh�zzam.

K�zben kin�ztem a kertre. A rideg, fagyos h�val takart udvaron, a f�k h�ruh�s �gain a h�sapk�s h�ztet�k�n a napf�nyben milli�nyi csillag t�ncolt. Megb�v�lten n�ztem a reggeli ragyog�st.

A t�l e finom csod�ja, ez a csillog�s annyira elvar�zsolt, hogy mikor megfordultam, hogy v�gre elkezdjem a napot, a l�bammal valami finom, puha dologra l�ptem. Hirtelen riadt ny�vog�s has�tott a leveg�be, megt�rve ezt a k�bult �llapotomat. Megtorpantam.

Cicus, a kis h�zimacska, kerekre ny�lt, riadt szemekkel n�zett r�m. L�bam a farka v�g�n pihent. Lehajoltam hozz�, karomba vettem.

– Jaj, te kis butus cica! H�t kell neked a gazdasszony l�ba alatt somford�lni? L�tod, majdnem eltapostalak! Mi lett volna akkor velem?

Cicussal a kezemben a konyh�ba botork�ltam. Letettem a sz�kre, �s tejet meleg�tettem mindkett�nknek, mert erre a nagy ijedts�gre, inni kellet valamit.

(Szab� Gitta: 2010-02-13)