A remete

Régi emlék ötlött az eszembe;

Fent a hegyen élt egy agg remete,

Boldogan nézett az úszó fellegekre,

Tudta, egyszer majd lelke is tovalebben.

A szomszéd és én, útra keltünk fel a hegyre,

Hol a remete nevetve fogta mindig a kezem.

Most mélázva álltunk, szemünk a távolba meredt;

- Ni! Egy libbenő felhőfoszlány nekünk integet.

(Szabó Gitta: 2010-06-19)