Pokol �s Menny!

�gy ut�lag m�r nevetek rajta,

S k�sz�n�m a sorsnak,

Hogy v�gre v�get �rt

Egy f�l�vnyi sz�rny� gy�tr�d�s.

Hogy tov�bb m�r nem hiteget,

�s m�zesmadzaggal nem kecsegtet.

Mert szeret odafent az Isten,

Vigy�z re�m, s f�lt�n fogja a kezem.

Oly sok �g�rtet adott n�kem,

S �n hittem sok�ig benne.

Lelki szemeimmel l�ttam, �reztem.

Tudtam, utam v�gre c�lba �rhet.

Csalfa volt az �g�ret, megcsalt az �rz�s,

�m, m�g id�ben j�tt az �gi seg�ts�g.

T�n az el�gaz�sn�l rossz ir�nyba mentem,

S az ajt� min kopogtam, nem nekem ny�lt meg.

El�sz�r f�jt, oly nagyon f�jt!

Kis�rtam lelkem s b�natban �gett a testem.

Majd kiny�lt tudatom, s most h�l�t rebegek,

Hiteget�m lelk�t, hogy �ldja meg.

Tal�n nem is tudja mit vesz�tett,

Hogy megismerni nem akart engem.

Bennem egy j� bar�tot dobott el,
De ha r� szorul, seg�tek n�ki sz�vesen.

(Szab� Gitta: 2010-06-24)