Az elf�jhatatlan gyertya

Sz�p napra virradtak Pank��k. A kisl�nyt m�r kora reggel kidobta az �gyacsk�ja. Gyorsan megd�rg�lte szemeit, �s m�r b�jt is a cs�ppnyi papucsba, amely izgatottan v�rta m�r, hogy v�gre �t�lelve simulhasson az �nnepelt l�bacsk�ira.

- Anyuci! – suttogott Panka, �desanyja k�t�ny�be kapaszkodva, aki m�r frissen ser�nykedett a konyh�ban.

- J� reggelt Angyalk�m! H�t te ilyen kor�n kelt�l? Tal�n nem hagyott aludni az �gyad?

- Mamik�m, j�ttem neked seg�teni. Tudod, ma m�r nagyl�ny vagyok.

- Ejha! Mit nem hallok? Nagyl�ny? �s pont ma? 

- Jaj, anyuci! Csak nem felejtetted el milyen nap van ma? Hiszen a nagyap� mondta szerd�n.., vagyis… kedden!? M�r nem is tudom! De te is hallottad ugye, mikor azt mondta, hogy m�g h�rom napot kell, aludjak.  

Az �desanya mosolyogva n�zte izgatott le�nyk�j�t.

- Hallottam �n is, de mi�rt is kellett h�rom napot aludnod?

- Na de anyu! Hiszen ma van a sz�let�snapom! – m�ltatlankodott a kisl�ny, �s  s�r�sra g�rb�lt a sz�jacsk�ja. �desanyja �szrevette, �s gyorsan felelt: - H�t err�l van sz�! Dehogy felejtettem el!

- Jaj de j�! Jaj, de j�! – elevenedett meg a gyerek, �s teljesen megnyugodott att�l, hogy az � anyuk�ja nem feledkezett el a sz�let�snapj�r�l.   

A nap folyam�n Panka s�r�n szalad az anyuk�j�hoz, az apuk�j�hoz, az �ccs�hez, �s izgatottan csacsogott. Lelkesen engedelmeskedett a k�r�seknek, hozta, vitte, ter�tette, el�vette, eltette. Mindent megcsin�lt, amit csak k�rtek t�le. M�g Petivel is j�tszott, pedig � m�g olyan kis buta. Nem �rt semmihez. �s ink�bb csak elront mindent, olyan �gyetlen. De most Pank�t m�g ez sem zavarta.

A napocska m�r r�g �tment a m�sik szoba ablak�hoz, �s onn�t s�t�tt be a lak�sba, �s mosolygott � is. De Panka t�relmetlenkedni kezdett. Se egy vend�g, sehol egy titkos csomag, vagyis � nem tal�lt sehol sem, pedig alaposan k�rben�zett a szob�ban, a konyh�ban, a f�rd�szob�ban, de sehol semmi.

Sehogy sem f�rt a fejecsk�j�be a dolog. M�r nem j�tszott �ccs�vel sem, csak �cs�rg�tt �s hallgatott. Egyszer csak megsz�lalt a cseng�. �desanya mosolyogva ment ajt�t nyitni. Juci, az ovis bar�tn�je, a legjobb bar�tn�je �rkezett az apuk�j�val. Majd megj�ttek a nagysz�l�k is, �s az unokatestv�rei is. Tele lett a lak�s. Akkora hangzavar, nevet�s, cs�r�mp�l�s t�madt, szinte nem is �rtett�k egym�st. Ny�zsg�tt az eg�sz h�z.

Egy kis id�re a feln�ttek betess�kelt�k a gyerekeket a szob�ba, �s hat�rozottan megtiltott�k, hogy b�rki is kidugja az orr�t, vagy kukucsk�ljon. A gyermekek ugyan k�v�ncsiak voltak, de sz�t fogadtak.  Azt�n j�tt �desanya, �s Pank�t �t�lt�ztette a legszebb ruh�csk�j�ba. Hossz�, barna haj�t k�t copfba fogta, masnit is k�t�tt bele.

- �! - tolta kiss� t�volabb Pank�t, hogy alaposan megn�zhesse – hogy te milyen eleg�ns vagy! Fordulj csak meg!

A kisl�ny �r�mt�l pirult arcocsk�val kecsesen k�rbefordult.

- Ugye ti is l�tj�tok, milyen sz�p lett Panka! – k�rdezte a mama a t�bbi gyereket. V�laszt sem v�rva, megfogta Panka kicsiny kez�t, �s �tmentek a nappaliba, ahol a feln�ttek m�r mind ott v�rtak r�. R�, az �nnepeltre!  A gyerekek is mind kisorakoztak. V�g�l mindenki le�lt, a sz�pen megter�tett asztal k�r�. Az asztal k�zep�n ott d�szelgett egy �ri�si citromtorta. Rajta rengeteg gyertya jelezte, hogy Panka bizony nagyl�ny, aki p�r nap m�lva m�r iskol�ba fog j�rni.

�desapa, f�nyk�pez�g�ppel a kez�ben v�rta, hogy kisl�nya v�gre elf�jja a gyerty�kat. A kisl�ny f�jta, ahogy csak b�rta. F�jta, �s f�jta, de a gyerty�k mindig l�ngra kaptak. A t�bbiek eleinte csak halkan nevetg�ltek, majd m�r hangosan is. N�melyik�k �v�dni kezdett a kisl�nnyal, hogy milyen gyenge, hogy �gyetlen... Panka egyre d�h�sebb lett, majd haragudott, ami�rt nevetnek rajta, de az�rt lelkesen k�zd�tt a gyerty�kkal.

Annyira el volt mindenki foglalva ezzel az elf�jhatatlan gyerty�val, hogy senki nem vette �szre Petike elt�n�s�t. Panka belef�radt a f�jk�l�sba, arcocsk�j�t k�nny �ztatta, az apa pedig csak kattogtatta a f�nyk�pez�g�pet, sietett sok nevet�s fot�t k�sz�teni az �nnepl�kr�l. Petike sz�p �vatosan odatotyogott b�slakod� testv�r�hez, felkapaszkodott mell� a sz�kre, sz�j�ban szorosan tartva a cs�r�s pohar�t. Majd mikor felt�rdelt, a poh�rb�l a marad�k te�t a gyerty�kra �nt�tte, amelyek sisteregve fogadt�k az it�k�t.

Egy pillanatra dermedt csend lett a szob�ban. A f�nyk�pez�g�p sem kattogott. A torta �llt a te�ban. A szemek meredten n�ztek; most mi lesz?

- H�t persze! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! – csapott a homlok�ra �desanya, �s gyorsan kiszaladt a konyh�ba. Ed�nyek cs�r�mp�ltek keze nyom�n. Hamarosan visszat�rt a szob�ba. Frissen olvasztott csokol�d�val becs�kozta a tort�t, v�g�l egy kis vitorl�t sz�rt a sz�l�be.

- Ez hi�nyzott! – ki�ltott – hiszen ma matr�z tort�t akartam k�sz�teni az �n nagy �s okos Pank�mnak! Mert tudj�tok, ez a vil�g legfinomabb tort�ja! Majd megl�tj�tok! – nevetett �s Pank�ra kacsintott.

A szob�ban l�v�k fell�legeztek. Hangos nevet�s �s tapsol�s t�rte meg a csendet. A f�nyk�pez�g�p ism�t kattogni kezdett. Anya v�gre felszelte a matr�z tort�t, amely m�r fel is sz�vta a tengerr� kinevezett te�t. Egy hang n�lk�l ette mindenki. �desanya sz�ve v�gre megnyugodott. Szeme �sszetal�lkozott �desapa tekintet�vel, amiben n�h�ny �r�mk�nnycsepp cs�cs�lt.

(Szab� Gitta: 2010-10-24)