Egy nap az udvarban

Kerti törpe egymagában,   
Danolászik a világba.
Nem búsul ő, és nem is sír,
Unalomnak helye itt nincs.

A postás mikor csenget,   
Bodri rohan eléje.
Hangosan morog reá:
- biciklidről le ne szállj!

Rigó fütyül fenn a fán,  
Cirmos cica somfordál,
Bajszát nyalogatva szól:
- jer, kis madár, itt dalolj!

Csiga mászik, oly nesztelen,
Házat cipel, nem meztelen.
Felkúszik a virágszárra,
Megfürdik az illatában.

Ott a fűben kígyó lapul!    
Hengertestére gyűrűt húz.
Törpe lelke megremegett:
- jaj, csak Őt észre ne vegye!

Ólban csirkék kotkodálnak,   
Aludni, rúdra felszálltak.
Kacsák sem totyognak ma már,
Aludni tér a kert s a ház.

Este mikor jön a csönd,  
Ezer csillag tündököl.
Harmatcseppel arcot mos,
Jól nevelten mosolyog.

Szereti a természetet,  
Fagyot s olvasztó meleget.
Tomboló szélnek be nem dől,
Új Napot vígan üdvözöl.

Eljött végre a másnap,   
Kerti törpe szemlét tart:
Tás, csiga, cirmos, Bodri
Tyúk és rigó. Kígyó!? Nincs!


(2011-10-08)