A dereng�s

Sz�rke k�dlovag v�gtat az �gbolton, k�df�tylat ter�tve a t�jra. A h�v�s, sz�rkecsuh�s id� �loml�bakon j�r, s a k�df�tyolb�l s�r� h�l�t sz� a F�ld k�r�, mik�zben nosztalgi�zva gondol r�gm�lt ifj�s�g�ra, �s mintha derengene valami ragyog�s is eml�kei k�z�tt. �gy r�mlik, akkoriban sz�nesebb volt a vil�g.

Mire az eml�kei �sv�ny�t v�gig j�rta, a h�l� sz�v�ssel is v�gzett, amely mint egy burok, �lelte k�rbe a F�ldet.  

Az id� tov�bb vonszolta mag�t. Amerre csak j�rt, minden�tt sz�rkes�gbe botlott. Sz�rke emberek siettek a sz�rke utakon. A k�m�nyekb�l sz�rke f�st sz�llt a sz�rke �gre. A sz�rke porban, sz�rke verebek, n�m�n f�r�dtek.

Az id� meg�llt egy r�vid id�re. K�rben�zett: - Hm! Milyen v�ltozatos ez a sz�rke vil�g! – gondolkodott el azon, amit l�tott - Van itt vil�gos, �s s�t�tsz�rke. Van galamb �s grafit sz�rke. Van ez�st�s �s �lomsz�rke. Van eleg�ns �ri, �s van szolidan szer�ny. Van koszos �s szakadt. De van m�g f�nyes �s matt, unalmas �s hars�ny.

Mire az id� ezt a sok �rnyalatot felfedezte, eltelt n�h�ny sz�rke perc. S�rg�sen indulnia kellett tov�bb, hiszen az id� az egyetlen, ami nem �llhat meg soha sem. Az a n�h�ny elveszett perc pedig, igaz�n nem sz�m�t.

Az id�vel az �let is �jra indult, �jra l�ktetni kezdett, �s a sz�rkecsuh�s csendet, felverte egy v�kony hang� s�r�s. A s�r�st�l az id� megriadt, felgyorsult rozsd�san csikorg� vasfoga, �s behozta p�r perces lemarad�s�t. Ett�l a sz�rke k�dlovag is nekiiramodott, �s sz�lsebesen v�gtatott tova. Beleveszett saj�t sz�rkes�g�be, mag�val vonszolva k�df�tyl�t, �s v�gre derengeni kezdett a hajnali �gbolt.

                                                                       (Szab� Gitta: 2008-03-29)