Halott rondó - Kokához

Elmentél, s mit itt hagytál, az fáj.

Fotódat, ha nézem, könny csillan

Szememben, s szívem mélyet dobban.

Épp’ elmentél, már jajong a száj,

Hinni nem akarja, mit muszáj.

Rémült hang sikolt fájdalmasan:

- Elmentél, s mit itt hagytál, az fáj!

Az égre néz, kérve kiált: - várj,

Állj meg és nézz rám, vigasztalan

Vagyok, bánatommal magamban

Hagytál. Vágyom, hogy szidj s kiabálj.

Elmentél, s mit itt hagytál, az fáj.

              (Szabó Gitta: 2009-05-07)