Várakozás közben

Megálltam. Szusszantam egyet, és vártam.

Egyik kezemben ernyőm szorongattam,

A másikat fájó derekamon nyugtattam, s

Egyik lábamról a másikra támaszkodtam.

Hiába, elszállt az idő, s a meszes csigolyák

A kilépő idegeket egyre csak nyomják.

Ettől szemembe a könnyek sűrűn szöknek,

Akár a tornyos felhőből az esőcseppek, előtörnek.

Feltámadt a szél.  Jól esett, nagyon!

Mellettem egy fa ága, vidáman ringott.

Feléledve a szél szavára,

Levelei rezegtek, hintáztak.

A szél erősödött, a faág rázkódott,

Mélyen lenyúlt, s fejbe kólintott.

Ekkor, odafentről egy pajkos felhő,

Hűs esővel nyakon öntött.

(Szabó Gitta: 2010-07-08)