Angyal került az utamba

Igen! Egészen határozottan kijelenthetem, hogy találkoztam egy ANGYALLAL! Nem láttam még, de néhány hónapja tudom, hogy létezik, hiszen az írás szeretete hozott össze bennünket online. Tudom a nevét, hogy szereti a meséket, hogy jól ír, akár vers, akár próza. Hogy segítőkész. Ezt mind tudom róla.

Hogy, hogyan derült ki angyalsága? Már is elmesélem. Igaz, időben egy kicsit vissza kell, utazzunk, mondjuk úgy hat évet. Akkor történt, hogy a negyedik ikszen is túl, végre leérettségiztem. Nagy élmény volt számomra! Kihúztam magam! Büszke voltam! És büszkék voltak a gyermekeim is. Muszáj elmesélnem, hogy a kilencedik osztályos félévi bizonyítványomat aláírattam velük. Sőt, ott voltak a szalagavatómon, és a ballagásomon. Egyikük angolban segített, míg a másik a matekban. De szép is volt! Hihetetlen élményt volt.

Tehát leérettségiztem. Majd pályát módosítottam. Olyan szakmát tanultam, amiben igazán segíthetek az embereknek.  Majd dolgoztam itt is, ott is, amott is. Láttam sok mindent. Főképpen az élet árnyasabb oldalát. Majd ott találtam magam a semmi szélén. Nem számíthattam a munkaügyi központra, hiszen már beiskoláztak. A hírtelen több munkahelyváltás miatt nem volt megfelelő számú munkában töltött napom. Így maradtam magamra.  Továbbra is kerültek elém olyan lehetőségek, amikkel éltem. Sok apróbb tanfolyam, míg a végén egy új szaka lett belőle.  Ismét csak segíthettem. Masszőrködni kezdtem. Imádtam, amikor a vendégek arcán kisimult a bőr, csillogott a szemük és mosolyogtak. De az élet nem elégedett meg, tovább facsart. Nem jöttek a vendégek. Nem ment, hiába tettem meg sok mindent. Odahaza egyre csendesebb, visszafogottabb lettem, amennyire tudtam húztam a nadrágszíjamon, hisz nem vittem haza pénzt, nem járultam hozzá a költségekhez. Lassan emészteni kezdett a lelkifurdalás, a bűntudat. Lelkileg egyre mélyebbre és mélyebbre kerültem.
Ismerem, tudom a vonzás törvényét, így tudtam, hogy ezzel csak a rosszat vonzom a fejünkre, a családra, de nem tudtam már magamtól felülkerekedni. És mint várható volt, jöttek is rendre a nehézségek. Az igazi, jól mért csapások ebben az évben értek el minket. Az egyetlen pénzkereső, a családfő munkája is igen csak megcsappant. Sőt, vállalkozóból alkalmazottá kellett válnia. Ez, akárhogy is nézzük igen nagy visszalépés az életszínvonalban, ami már egyébként is kritikus volt. Sokasodtak, egyre sűrűsödtek a facsarások, csavarások. Igen határozott pofonok próbáltak felébreszteni bennünket, hogy figyelem, ébresztő! Át kell értékelni dolgokat, mi a fontosabb, mi az mi elengedhető. És láttuk, még mindig van mit szorítani azon a bizonyos szíjon. A pánik kezdett hirtelen erőre kapni. A vészcsengő megszólalt. Járt az agyam, kattogtak a kerekek megoldást, munkát kutatva. A stresszt és feszültséget magamban, szerencsére hobbimnak köszönhetően sikerült féken tartani.  Ez a hobbi az írás, a festés. Az online kapcsolatok, beszélgetések, barátkozások.

Történt egyik nap, hogy az egyik ilyen irodalommal foglalkozó portálon, egy reagálásra válaszolva, elejtettem, ha energiám van, azt álláskereséssel töltöm. Valahogy így, ha nem is szó szerint. Akkor még nem tudtam, amit most tudok, hogy az angyal már ott volt a sorok mögött. Ő megkérdezte, én válaszoltam. Majd levélváltás, telefonszámcsere. És megszületett egy ötlet. Benne! Az angyalban. Ugyan nem volt benne biztos, mert egyedül nem dönthette el, de végül sikerült.  Hogy mégis mi? Egy fantasztikus dolog. Ezen az irodalmi portálon, ennek a kis közösségnek az írásai között, lett egy „Állást keresek” menü, ahol az olyan nehéz helyzetben lévő portáltagoknak segítenek munkát keresni, mint amilyen most én is vagyok. Hogy mégis hogyan? Megírhatjuk történetünket, az áhított munkát, és aki olvassa, talán felötlik benne, hogy ő tud ilyet.  Hogy mit tett? Kezet nyújtott a fuldoklónak!

Mikor sikerült telefonon is beszélni, és hálásan köszöntem a segítségét, Ő tiltakozott, hogy Ő nem csinált még semmit. Ő nem segített még. És én elmondtam neki, hogy de igen! Nagyon sokat segített, mert magamtól nem tudtam volna felállni. Hogy ez a gesztus felemelt magam mellől. És Ő megértette. Hogy bizony, bizony, milyen csodás dolgot is művelt. Mert mi is történt? Az ötlete óta, sikerült elküldenem sok, sok levelet, sikerült megfogalmaznom magam számára is, hogy mit keresek. És ettől sok, sok, és nagyon sok pozitív energia áramlik most felém. És egyre egyenesebben, és növekvő önbecsüléssel töltöm a perceke, órákat, és ismét reménykedve nézek előre, mert vannak még jó emberek, akik önzetlenül segítenek. És ekkor rájöttem! Én találkoztam egy angyallal!

(Szabó Gitta: 2011-07-07)