Egy asszony
Szabó Gitta 2010.05.12. 13:48
Egy asszony
Van egy asszony, termetes,
Ki, ha látja, együtt nevet vele.
Szerető karjait felé tárja,
Fájdalmát a sutba vágja.
Senki nem gondolná róla,
Testét már rég, a kór rágja.
Nincs a világban oly erős csillapító,
Mely kínjait enyhítené, olykor.
Csupán a szeretet az,
Mi számára enyhülést ad,
S mi lelkét a testében tartja,
Hogy önzetlenségét tovább adni tudja.
Méltósággal viseli a rámért sorsot,
Arcán a gyötrelmét sohasem látod.
Akkor is mosolyog, ha görcsbe rándult a gyomra,
Akkor is miattad aggódik és téged vígasztal.
Szívébe fogad minden rászoruló embert,
Mert léte, vigaszt nyújtani az elesettnek.
(Szabó Gitta:2010-05-05)
|