Piroska �s a farkas

Felkelt a Nap. Valahol egy kisfaluban, annak is a legsz�l�n egy �reg v�lyogh�zban, egy asszony vaj�dott. Hamarosan gyermeks�r�s verte fel az �bredez� madarakat. A felkel� Nappal egy�tt sz�letett meg a gyermek. Arca ugyanolyan piros volt, mint a felkel� Nap sz�ne. Ez�rt �desanyja elnevezte Pirosk�nak.

 A csal�dban az egyetlen gyermek volt. Sz�lei sokat v�rtak r�, ez�rt �vt�k m�g a sz�lt�l is. Mire iskol�ba ker�lt Piroska addigra alaposan elk�nyeztett�k. A gyerekek hamar r�j�ttek erre, �s cs�fol�dva �lt�gett�k a nyelv�ket a kisl�ny fel�.

Piroska egyre z�rk�zottabb, mag�nyosabb lett. Hazafel� az �ton mindig hullott a k�nnye, de miel�tt bel�pett volna a h�zba, gyorsan megt�r�lte szemeit, mert nem szerette volna �reg sz�l�it szomor�tani. �gy seg�ts�get sem k�rt t�l�k, csak j�rt az iskol�ba egy sz� n�lk�l.

Az iskol�ba vezet� �t az erd�n kereszt�l vezetett. Piroska m�r r�g nem figyelte merre vezet, hiszen k�v�lr�l ismerte az eg�sz k�rny�ket.

Egy kora �szi napon, amikor m�g a f� z�ld p�zsitk�nt ter�tette be az erd�alj�t, Piroska hirtelen �tlett�l vez�relve let�rt az �tr�l, �s az iskola helyett a mez�re ment. Ott leheveredett a f�be. A Nap m�g el�g er�sen s�t�tt, �gy becsukta szemeit. Ekkor t�jt, Piroska m�r kamasz l�nny� cseperedett. Amint ott hever�szett a f�ben, szem�t behunyva, valahonn�t odat�vedt egy leg�ny. Arc�n gyenge borosta �t�tte fel a fej�t. N�zte a l�nyt, aki egyre jobban tetszett neki. Az ifj� ember lelk�ben szerelem lobbant. A v�r a f�l�ben dobolt. A f�ben pedig ott hevert a cs�b�t�s �rd�ge a l�ny k�p�ben. V�re egyre hevesebben l�ktetett. Nem b�rt ellen�llni a cs�b�t�snak.

 Piroska lassan kinyitotta szemeit. Hossz� pill�i �rny�kot vetettek arc�ra. Riadtan n�zte az idegent.  Egy darabig csak n�ztek egym�sra. Szemeikben szikra lobbant. Lassan k�zeledtek egym�shoz. A t�vols�g egyre kisebb lett k�zt�k, majd heves, de gyeng�d szerelembe estek.

Piroska, mint ha misem t�rt�nt volna, tov�bb j�rt az iskol�ba, de m�r nem a r�gi l�ny volt. Megn�tt az �tv�gya, �s h�z�snak indult. Ez �jabb okot adott a falub�li gyerekeknek, f�leg a kamasz fi�knak a cs�fol�d�sra, de �, m�r nem b�nk�dott miatta. T�bb� nem s�rt. �m a sz�lei egyre gyanakv�bb tekintet�t nagyon nehezen viselte. Ameddig tudta elker�lte tekintet�ket. Igyekezett min�l kevesebbet mutatkozni el�tt�k. V�g�l nem b�rta m�r tov�bb a fesz�lts�get, �s egy napon, zokogva �llt el�j�k: - Bocs�ssatok meg! Csaltam, hazudtam! Iskola helyett a mez�re mentem. Tal�lkoztam egy leg�nnyel. Szerelembe estem vele. Megk�stolt, bel�m harapott, cs�kolt �des ajk�val..! Felkorb�csolta v�gyamat..!

 A sz�l�k nagyon megharagudtak: - Ha ez �gy van – mondt�k-, h�t menj a mez�re, de �r�kre! Ne is l�ssunk, sz�gyentelen!

Piroska �sszeszedte kis moty�j�t, �s elindult. Neh�z sz�vvel, �loml�bakkal ment az ismer�s �ton. �szre sem vette, hogy a tavasz �j ruh�ba �lt�ztette az erd�t, �s, hogy mad�rcsiripel�st�l hangos a k�rny�k.

Let�rt az �tr�l. Egyre beljebb hatolt az erd�ben. Hirtelen f�jdalom t�rt r�. Egyre hevesebb, egyre s�r�bb f�jdalom. V�g�l lekucorodott egy mogyor�bokor al�. Nem tudta mennyi id� telhetett el �gy, mire megsz�letett a gyermeke. Egy kisl�ny. Hurk�s kezecsk�i, l�bacsk�i esetlen�l kalimp�ltak, majd s�rni kezdett. Piroska nagyon megijedt, hogy meghallhatja valaki a gyereks�r�st, ez�rt csit�tgatni pr�b�lta, de nem tudta hogyan kell egy b�g�masin�t elhallgattatni. F�lt! Sz�leit sz�gyenbe hozta. R�ad�sul a saj�t �let�t is t�nkre tette. Hiszen tudta m�r! Hogyne tudta volna, mekkora hib�t k�vetett el! De ne tudta visszaforgatni az id� kerek�t.

 Amikor a baba egy l�gv�telnyi id�re abbahagyta a s�r�st, Piroska halk ny�sz�t�sre lett figyelmes. Felkelt, bab�j�t a f�ben hagyta, �s elindult a hang ir�ny�ban. Egy od�ban farkask�lyk�kre lelt. Leguggolt.

– De �desek vagytok! – mondta, �s meggondolatlanul ny�lt fel�j�k.

Ekkor a h�ta m�g�l fenyeget� vicsorg�st hallott. R�m�lten fordult meg. Az anyafarkas magasodott f�l�je, feh�r fogait f�lelmetesen mutogatva. A l�ny a f�ld�n �lve, egyik kez�re t�maszkodva, a m�sikat �vatosan felemelve besz�lni kezdett a farkashoz: - J�l van! Csak nyugodj meg! Nem b�ntom a kicsinyeidet! Rendes anyuka vagy, hogy �gy f�lted �ket.

Igyekezett nyugodt maradni, pedig legsz�vesebben elfutott volna f�lelm�ben, de er�t vett mag�n. Am�g a farkast nyugtatta � egyre nyugtalanabb� v�lt, mert esz�be jutott, hogy a kisl�ny�t ott hagyta egyed�l a bokor alatt. Tov�bb besz�lt a farkas mam�nak: - K�rlek! Had menjek a kisbab�mhoz! Ott hagytam a mogyor�bokor alatt..

Ekkor a h�tt�rben megjelent egy m�sik farkas. Sokkal nagyobb az el�z�n�l, �s a sz�j�ban egy kalimp�l� csomagot tartott. Ahogy k�zeledett fel�je, Piroska felismerte az � elhagyott bab�j�t.

 – Tedd le! Hallod? � az eny�m! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten.

�m a farkas nem tette le. �szt�n�sen �rezte, hogy meg kell v�denie. Mintha csak a saj�t k�lyk�t fogta volna, egyenesen az od� el� ment vele, �s ott tette le.

 Piroska �s a farkar farkasszemet n�ztek. Hossz� percek teltek �gy, amikor a farkas ism�t sz�j�ba fogta a gyermeket, �s a l�ny el� vitte. Ott ism�t letette. Figyelm�t imm�r a k�lyk�k ny�sz�t�se k�t�tte le. T�rsa fel� fordult. A n�st�ny elindult. Egy�tt b�jtak be az od�ba a megr�m�lt k�lyk�ket nyugtatni.

Piroska mag�hoz szor�totta a kisl�ny�t. Bec�zte, g�gy�g�tt neki, ringatta. Lelke fell�zadt, �s arra gondolt: „Nem �rdekel a falu sz�ja! Mondjanak, amit csak akarnak! Haza megyek any�csk��khoz, h�tha megbocs�tanak!”

 �gy is tett. Elindult visszafel� az �sv�nyen.

A h�z kapuj�ban megtorpant. Sz�ve a tork�ban dobogott. Lassan lenyomta a kilincset. Az ajt�, ismer�s nyikorg�ssal k�sz�nt�tte. Sz�lei a s�t�tben �cs�r�gtek. Egy hangjuk nem volt, csak halk szipog�st lehetett hallani. Mikor a nyitott ajt�n kereszt�l r�juk vet�d�tt a be�raml� f�ny, �s megl�tt�k az ajt�ban �csorg� l�nyukat, egyszerre jajdultak fel: - Istenem! H�la neked!

A mama fel�llt az asztal mell�l, �s odabotork�lt Pirosk�hoz. N�zte gyermek�t, majd zokogva �t�lelte.

 A bab ism�t s�rva fakadt, mintha meg�rezte volna a pillanat hangulat�t.

 – Apjuk! Meleg�ts gyorsan egy kis friss tejecsk�t ennek a cs�pps�gnek! – sz�lt az ur�nak, �s kivette Piroska kez�b�l az unok�j�t.

 – No! J�l van! – sz�lt a m�g mindig megszeppent l�ny�hoz. – Megoldjuk! Ne f�l!