Seg�t� szeretet

K�ztudott, hogy iskol�ba j�rok. Ezen a napon, el�g kor�n �rtem az iskol�ba. A csoportb�l m�g nem volt senki. Le�ltem a helyemre, �s a p�ly�zati ki�r�s fogalmaihoz kezdtem szinonim�kat keresni, hogy kialakuljon valamilyen k�p arr�l, hogy mit fogok �rni majd.

            Lassan �rkeztek a t�bbiek is. Az egyik asszony odaj�tt hozz�m – m�r nem eml�kszem pontosan mit -, de valami ilyesmit mondott:

            - Tegnap olyan szomor� volt�l, de hidd, el j�l csin�lod. Biztos vagyok benne!

Nem tudtam, mire v�ljem a dolgot. Majd megj�tt az el�ad�st tart� tan�r is, �s elkezd�d�tt a nap. Kommunik�ci� �ra volt. A t�ma a hal�l, �s a gy�sz. Hogy, hogyan kell viselkedni, milyen f�zisok vannak? Mi a szerepe egy seg�t�nek?

Ez a h�t m�r �gy n�z ki, hogy-e t�ma k�r�l forog, mert tegnap is a hal�l volt a t�ma, egy m�sik �ra keret�ben. El�g j�l vettem az el�ad�s els� fel�t. T�bb �vtizedes gy�szomb�l, tal�n k�t �ve, hogy siker�lt kigy�gyulnom, egy m�sik trag�dia r�v�n. Az, az asszony t�bbsz�r is fel�m n�zett. A sz�netben ism�t megsz�l�tott:

            - Hogy vagy? Hogy b�rod?

            - El�g j�l viselem! – mondtam, �s eszembe jutott a tegnapi besz�lget�s�nk. Hazafel� arr�l besz�lt�nk, hogy mivel kor�n elvesztettem �desany�mat, �s hi�nyzik az �letemb�l egy igen fontos minta, �s ez miatt a saj�t sz�l�s�gemet nehezen �lem meg. �lland� k�telyek gy�t�rnek, hogy j� sz�l�je vagyok-e gyermekeimnek?

            Mikor ezek eszembe jutott, �rtettem csak meg a n� reggeli mondand�j�t. Ez az el�ad�s sorozat volt a pr�b�m, hogy val�ban siker�lt-e v�gleg kigy�gyulnom hossz� gy�szomb�l. Az asszony megfogta a kezem, megpuszilt.  Valamif�le melegs�get �reztem �radni bel�le. Szemei csillogtak a meghat�dotts�gt�l, �s az egy�tt�rz�s, hogy ki�llom-e a pr�b�t.

            Elkezd�d�tt a m�sodik r�sze az el�ad�snak. A gy�sszal foglalkoztunk. A csoportot nagyon �rdekelte ez a mai t�ma, hiszen �gy vagy �gy, mindegyik�nk �rintett volt valamilyen szinten.

Magamra figyeltem. Igyekeztem k�v�l maradni a sokszor sz�csat�ba torkoll� besz�lget�sekb�l.

A tan�r itt is elmondta a k�l�nb�z� f�zisokat, a seg�t� szerep�t a szoci�lis szf�r�ban…

Az egyik f�zisn�l k�nytelen voltam megny�lni, �s k�zbesz�ltam:

            - Mi van, ha nincsenek eml�kek?

A teremben csend lett. A tan�r is hallgatott, majd igen d�bbenten, �t�rezve s�ly�t a k�rd�semnek, megsz�lalt:

            - H�t…az bizony el�g neh�z!..

K�zbesz�l�som alapja az volt, hogy  az eg�sz besz�lget�s egy olyan mederben folyt, amely csak feln�tt szem�lyeket felt�telezett az esem�nyek m�g�. H�t, kik�v�nkozott bel�lem.

Az el�ad� folytatta gondolatmenet�t:

            - Ilyenkor..a gyerekek mes�t sz�nek az elvesztett szem�ly k�r�.

            - Vagy nem! – tettem m�g hozz�, �s elpityeregtem magam. Nem t�rtem ki s�r�sban, csak n�h�ny k�nnycsepp jelent meg a szememben. Valami szeretet energia �ramlott fel�m, meg�rintette a lelkem. Olyan �rz�s volt, mint mikor a kisgyermeket sz�l�je mag�hoz vonja, ha szomor�, �s megvigasztalja �t. Hamar megnyugodtam �n is. �m a pr�b�t nem siker�lt teljesen ki�llnom.

            V�ge lett a napnak. Kifel� indultunk az �p�letb�l. Az, az asszony el�bb ment el, mint �n. Mivel egy darabig egy ir�nyba megy�nk, a buszmeg�ll�ban utol�rt�k, �n �s egy m�sik t�rsam. � �ppen besz�lgetett. Odament�nk mi is. �n hozz�juk �lltam. V�rtam egy cs�ppet, h�tha fel�m fordulnak, r�m n�znek, de folytatt�k a besz�lget�st. Nyilv�n az �r�n hallottakat t�rgyalt�k elm�ly�lten.

            - Bocs�ssatok meg, hogy zavarok – sz�ltam hozz�juk-, de ez a N�! – mutattam tr�f�san a t�rsamra -, puszit �rdemel.

R�m n�zett. Szem�ben m�g mindig ott volt az a gyeng�d egy�tt�rz�s, amivel a nap folyam�n t�bbsz�r is megsimogatott. A t�bbiek nem �rtett�k, mir�l van sz�. Csak mi ketten tudtuk. �ssze�lelkezt�nk �s megpusziltuk egym�st.

            - K�sz�n�m, hogy velem volt�l! – mondtam neki.

            - H�t, �rezted? – k�rdezett vissza.

            - Igen! �reztem! – mondtam, �s megszor�tottuk egym�s kez�t, mint valami cinkost�rsak.

Egy csoda, �rintett szerepl�je voltam. Ez a n� nem sok minden szem�lyes dolgot tudott r�lam eddig. Mondhatni semmit. Valami�rt ezen a k�t napon, m�g is csak mell� sodort a sors.

A csoda egy pillanat volt csup�n, de egy �letre sz�l. M�g sosem �reztem ilyesmit.

            Amivel a napot kezdtem, a p�ly�zati ki�r�ssal, most ezzel fejezem be.

Ez a t�rt�n�s a szeretet csod�ja, amit �t�ltem, aminek mott�ja a k�vetkez� is lehetne:

„Vannak csod�k, amelyek nem h�rom napig tartanak!”