Hangok odatrl
Szab Gitta 2007.02.11. 21:24
Hangok odatrl
Halk szavak, apr neszek, sebes lptek zajt hallottam, valahonnt messzirl. Nem rzkeltem semmit. Slytalannak reztem magam.
Szrke alagtban sztam egyre felfel, majd hirtelen, mint mikor a hhr fmpallosa lesjt, olyan ervel zdult rm egy fnynyalb, majd aranyln vett krbe. Klns lgy mennyei zene csendlt, mintha angyalok nekeltek volna.
- Meghaltam! – Hastott belm egy gondolat. – Ez rlet! Nem lehet! A gyermekem odahaza vr rem! Nem, s nem! – kiltottam. Lzadtam a tny ellen. Nem akartam elfogadni.
– Kicsi lnyom! Mi lesz veled nlklem? Tudod, klnleges ajndkkal kszltnk a szletsnapodra. Apuval egytt nagy titokban tartottuk, hogy igazi meglepets legyen. Tudod egy kistestvrt kaptl volna tlnk.
Mg ezek a gondolatok keveregtek a fejemben, egyre csak sztam fel a fnynyalbon. m mind nehezebben jutottam elre. Valami hatalmas er hzott visszafel, mikzben a fnynyalbbl egy angyal lpett elm. Kezt felemelte.
– llj meg! Neked mg nincs itt az idd! Menj vissza a Fldre, s fejezd be a dolgod, amit elkezdtl!
Ahogy jtt gy tnt el. Az er egyre jobban hzott, szvott visszafel. A szavak, izgatott motozsok, sustorgsok egyre hangosabb vltak.
Hirtelen, mint mikor az jszltt kicsusszan az anyukja pocakjbl, s szembe vilgt az ers fny, ugyanolyan ervel cssztam n is vissza a valsgba.
A szemeimet rsnyire kinyitottam. Fjt ltnom. Krlttem fehr ruhs emberek srgtek. Oldalra billentettem a fejem, s bizonytalan krvonalait ltva egy infzis llvnynak, dbbentem r, hogy korhzban vagyok.
– Gygyszer allergis vagyok – suttogtam alig mozg szjjal -, s taln terhes!
jra elfeketedett minden. Ki tudja mikor, mennyi id mlva, heves fjdalmakra bredtem.
– Balesete volt – szlalt meg mellettem egy poln. Gyorsan hvta a kezel orvost.
- Vgre maghoz trt! Most mr nem lesz semmi baj! – mosolygott megknnyebblten nzve az orvosra, majd rm.
lek! – zakatolt az agyamban, dobogott a halntkomban lktetett az ereimben a felismers..
(Szab Gitta: 2007-02-11) --------------
|