A csibe, a ny�l �s a b�r�ny

       T�rt�nt egyszer, hogy a Nagyerd�ben, a Kerekerd�ben �s a G�rbeerd�ben, h�r�t vett�k az �llatok annak, hogy k�zeledik a H�sv�t. Nagy izgalom lett �rr� rajtuk. Az erd�ket �sszek�t� tiszt�son egybegy�ltek �s a r�ka, aki j�l ismeri az emberek szok�sait, mes�lni kezdett: - K�pzelj�tek csak el, hogy a sz�l�k a kertekben a f� �s vir�gok k�z� dugdoss�k a H�sv�ti toj�sokat! Azt mondj�k a gyerekeknek, hogy itt j�rt a nyuszi, �s az apr�s�gok a sz�l�kkel egy�tt keresg�lik, hogy vajon hov� dugta a nyuszi az aj�nd�kokat!

         Az �llatok csod�lkozva hallgatt�k ezt az igen izgalmas t�rt�netet. Olyan j�kedv�ek lettek t�le, hogy ugrabugr�lni kezdtek. Mikor elf�radtak, le�ltek egy nagy fa al�, �s �jabb mes�kkel sz�rakoztatt�k egym�st.

         Egyszer csak, a G�rbeerd� fel�l felt�nt egy v�ndor. Hamvas s�rga bund�ja piszkos, poros volt. Amint k�zeledett, akkor vett�k �szre az egybegy�ltek, hogy a csibe az s egy kosarat cipel. S�lyos terhe alatt nagyokat ny�gd�cselt!

         - Szervusztok pajt�sok! - k�sz�nt szuszogva a csibe az erd� lak�inak. Egy kicsit megijedt, mert f�lt a r�k�t�l, de az�rt megk�rdezte:

- Le�lhetn�k k�z�tek megpihenni? Nagyon elf�radtam! - mondta �s letette v�ll�r�l a kosarat.

- Mondd csak csibe, mit viszel a kosaradban? - k�rdezt�k k�v�ncsian az �llatok.

- �! Igaz�n semmi k�l�n�set, csak a ty�k�lb�l k�ldik a toj�sokat a nyuszinak, hiszen mindj�rt itt a H�sv�t �s m�g nincsenek megfestve a h�mes toj�sok.

- A h�mes toj�sok?

- H�t te is tudod milyen az a H�sv�t? Mi mi�rt nem tudjuk? Mi is tudni akarjuk! - harsogt�k az �llatok.

         A csibe hallgatott. Megv�rta, m�g el�l a zaj.

- Sz�vesen mes�ln�k nektek, de �n sem tudok mindent r�la. �n csak a toj�sokat viszem a nyuszinak. R�ad�sul minden �vben m�sik csibe feladata a toj�s sz�ll�t�sa. Csak frissen kelt csib�k �ltal sz�ll�tott

Toj�sokat lehet sz�pen megfesteni. De, mondok nektek valamit! K�s�rjetek el a ny�lhoz, tal�n lesz annyi ideje, hogy mes�ljen nektek egy kicsit a H�sv�tr�l.

         - Ez igaz�n remek �tlet! - sz�lt a r�ka. - Csak az a baj, ha engem megl�t a ny�l, r�gt�n elszalad. Egyszer, k�tszer megkergettem �kelm�t!

- Majd el�remegyek �s sz�lok neki, hogy ne f�ljen. - v�llalkozott a csibe.

- Ez �gy j� lesz! T�nyleg megtenn�d? - lelkendezett a r�ka. - Add csak ide a kosarad, majd �n viszem! - mondta m�g, �s ezzel elvette a csib�t�l a kosarat. Vid�man a h�t�ra kapta �s elindultak a nyuszihoz.

         �tjuk el�g neh�zkes volt, mert a Kerekerd�ben, ahov� igyekeztek, minden k�rbefutott. A patak, az �t, a boz�tok, az �rkok. Hogy el ne t�vedjenek, a s�ni a csapat �l�re �llt. Mivel � itt lakott a Kerekerd�ben, � ismerte, az igazi utat.

V�gre meg�rkeztek! Mikor a ny�l megl�tta az �llatseregletet, azt sem tudta, hogy fusson vagy maradjon!

         - Halih�! Ny�l koma! Ne szaladj el! Bar�tokat hoztam! - ki�ltott a csibe a ny�lnak.

- Bar�tok? �s a r�ka?

- � is bar�tk�nt j�tt. N�zd csak, integet neked!

�s a r�ka bar�ts�gosan integetni kezdett a nyuszinak, pedig viszketett a talpa egy j� kis kerget�dz�sre.

- J�l van, hiszek neked! Gyertek h�t beljebb!

Az �llatok beljebb mentek a nyuszi barlangj�ba. K�rt alkottak, �s �rdekl�dve figyelt�k, ahogy a csibe �tadja a toj�sokat a nyuszinak.

         - �gyes volt�l, csibe! Egyet sem t�rt�l �ssze! - dics�rte meg a ny�l a csib�t. �vatosan, hogy az �llatok ne l�thass�k, odahajolt a csibe f�l�hez �s megk�rdezte: - Mondd csak, mit akarnak t�lem az �llatok?

- A H�sv�tr�l szeretn�nek hallani - s�gta vissza a csibe.

A ny�l felegyenesedett, �s mint aki semmir�l sem tud, megk�rdezte:

- Mi j�ratban vagytok n�lam?

- Azt szeretn�nk, ha mes�ln�l nek�nk a H�sv�tr�l. �gy hallottuk, hogy te sok mindent tudsz err�l.

- Ez igaz! Val�ban sokat tudok r�la, de sajnos nem mindent –

Legyintett a nyuszi. - De az�rt sz�vesen elmes�lem nektek, amit tudok. �lj�nk le!

         - Tudj�tok, mikor a csibe meghozza nekem a toj�sokat, m�g nagyon sok munka v�r r�m. Azt a sok toj�st, mind meg kell festenem. Piros, s�rga, lila, k�k �s m�g igen sokf�le sz�n�re. Sz�p sz�nes vir�gokat ping�lok r�juk. Meg akarj�tok n�zni, hogyan k�sz�tem?

- Igen, nagyon szeretn�nk l�tni! - v�laszolt�k az �llatok.

- Nos, akkor mindenkinek adok valamilyen feladatot. A r�ka, aki k�ztetek a legravaszabb, keverjen k�l�nleges sz�neket. A m�kus, akinek bojtos a farka, fesse meg a toj�sokat. A s�ndiszn�, akinek hegyesek a t�sk�i, rajzoljon mint�kat a sz�nes toj�sokra. Az �z pedig, akinek olyan kecses a l�ba, fesse meg a kirajzolt mint�kat �gy, hogy ne menjen ki a vonalb�l! Akinek nem jutott munka, az seg�tsen annak, aki azt k�ri.

         Az �llatok, vid�man s�r�gtek-forogtak. Egyre t�bb toj�s d�szelgett a kos�rban, ragyog� sz�nekkel, gy�ny�r� mint�kkal.

Mikor elk�sz�ltek, le�ltek a f�be, �s a nyuszit figyelt�k, amint szeml�zi a toj�sokat. Mancs�val az �ll�t simogatta, b�logatott �s h�mm�g�tt.

         - Tudj�tok, m�g soha nem voltak ilyen k�l�nlegesek a toj�sok. A gyerekek el lesznek ragadtatva - mondta, majd �gy folytatta: - Az �n t�rt�netem id�ig tartott. Nincs t�bb mes�m.

- Akkor ki mes�li nek�nk tov�bb? �s, hogyan ker�l a toj�s a gyerekekhez?

- Azt hiszem, tov�bb kell mennetek, mert a toj�sokat a b�r�ny viszi el a h�zakhoz. Menj�nk el hozz�!

         Az �llatok ism�t �tra keltek. Egyenesen a Nagyerd� ir�ny�ba tartottak. M�r messzir�l kiab�ltak a barinak, hogy ne ijedjen meg.

- Na-a-h�t! Mit ke-e-restek itt? - fordult a b�r�ny a nyuszi fel�. - De �r�l�k ne-e-ktek! U-u-tolj�ra ta-a-valy volt t�rsa-a-s�gom! - mondta �s nevetve futott egy k�rt a tiszt�son.

- Az�rt j�tt�nk el mindannyian hozz�d, mert szeretn�nk hallani a te mes�det is a H�sv�tr�l!  

- �rt-e-em! De-e ez, na-a-gyon sok�ig ta-a-rtana. Ink�bb gye-e-rtek velem. Rem�lem, b�rj�tok a gya-a-logl�st!

         Az �llatok ism�t elindultak. El�l ment a bari, h�t�n a kos�r h�mes

toj�ssal. �t k�vette a nyuszi, a csibe, a r�ka, a s�n, az �zike, a m�kus �s a t�bbi erdei �llat.

Hossz� gyalogl�s ut�n el�rkeztek az erd�sz�lre. A bari meg�llt �s �gy sz�lt: - A-a-ki f�l, nyugodtan ma-a-radjon itt! - mondta �s a k�vetkez� pillanatban elindult a h�zak fel�.

A t�bbiek k�vett�k. �vatosan l�pkedtek, nehogy zajt

csapjanak. A bari sz�thordta a toj�sokat. Minden h�zhoz annyit vitt, ah�ny gyerek lakott ott. Nagyon sietett, mert a sok besz�lget�s miatt k�s�sben volt m�r. Az emberek pedig t�relmetlenkedtek.

V�gre elk�sz�lt a munk�val! Ekkor egy mad�rka jelent meg az �gen, vid�man trill�zva, f�ty�r�szve. Lassan mad�rdalt�l zengett a k�rny�k.

Az �llatok visszah�z�dtak akkora t�vols�gba, hogy a h�zakb�l kiszaladg�l� gyerekek �szre ne vegy�k �ket.

Izgatottan lest�k mi fog t�rt�nni? Az, amit l�ttak, fel�lm�lt minden k�pzeletet! Sokkal szebb volt, mint ahogy elmes�lt�k!

A ritk�s f�ben, alig r�gyez� f�k, bimb�dz� vir�gok k�z�tt bujk�lva, kerest�k a gyerekek a meglepet�seket. Mikor r�tal�ltak egy-egy toj�sra, a boldogs�gt�l sikongatva szaladtak vele sz�leikhez, akik a k�l�nleges toj�sok l�tt�n felki�ltottak:

- Nah�t! M�g sosem voltak ilyen sz�pek a h�mes toj�sok!  Vid�man, j�kedv�en megpuszilt�k gyermek�k izgalomt�l kipirult arc�t.

         Az �llatok, l�tv�n az emberek �r�m�t, el�rz�keny�lten t�r�lgett�k szemeiket.

- De gy�ny�r� is ez! - s�hajtoztak.

- Soha nem gondoltam volna, hogy az emberek ilyen apr�s�gnak is ennyire tudnak �r�lni! - sz�lt a r�ka, majd �gy folytatta: - Sok mindent l�ttam m�r, de ilyen boldogs�got, tal�n m�g soha! �r�l�k, hogy elj�tt�nk meglesni az embereket. Azt hiszem ebb�l a szeretetb�l, el kellene tenni k�s�bbre is egy keveset.

Az �llatok feln�ztek a r�k�ra, s szem�kb�l egyet�rt�s t�kr�z�d�tt.

Boldogan indultak hazafel�. Vid�man hanc�roztak, kerget�ztek, �s k�rusban kiab�ltak: - �ljen, �ljen a H�sv�t!

Hangjukt�l - mekeg�s, csipog�s, b�get�s, �s m�g ki tudja h�ny fajta hang -, zengett a Kerekerd�, a Nagyerd� �s a G�rbeerd�.

Ezen a napon a r�ka nem kergette meg a nyuszit, a m�kus nem dob�lt a s�n t�sk�ire tobozokat, a csibe nem evett egyetlen giliszt�t sem…

Itt a v�ge, fuss el v�le!

                            
Szab� Gitta