K�tbalk�z �s a  sz�sz�ty�r

            V�gre itt van a v�rva v�rt ny�r! Ragyog� az id�. H�t�gr�l s�t a nap. Az embernek r�zs�s j�kedve t�mad t�le. K�tbalk�z, aki m�r nagyon sok kalandon ment kereszt�l, most �jabb kalandra v�gyik. �gy gondolta kimegy a partra, s megn�zi a halakat? Gondosan �sszeszedett minden holmit, amire csak sz�ks�g lehet. �gy felszerelve �tnak indult.

            J�kedv�ben f�ty�r�szett. Egyszer csak, egy bicikli cseng�j�nek hangj�ra lett figyelmes. A post�s �llt meg mellette kipirult arccal.

- J� napot! - mondta, �s K�tbalk�z kez�be nyomott egy levelet.

A horg�sz, ahogy a partra �rt, �s k�nyelmesen elhelyezkedett a szokott hely�n, egy bokrocska k�zel�ben, olvasni kezdte a levelet. �r�m�ben rikkantott egyet. A halak mind ott termettek, �s k�v�ncsian n�ztek r�. Azt hitt�k valami gond, van. Ez�rt azt�n megsz�l�tott�k:

- Baj van K�tbalk�z? M�r megint mit m�velt�l?

�n? Semmit! – felelte az izgatott horg�sz. Csak levelet kaptam. Gondolom a k�v�ncsiak, vagytok, mi lehet benne? Na f�leljetek: -" Kedves H�bortos Horg�sz! Szeretn�m a kisfiamat a ny�rra hozz�tok k�ldeni. �gy gondolom sok mindent, tanulhat n�latok. K�rlek, v�laszolj, mehet-e a gyerek? �dv�zlettel: Unokatestv�red." - H�t persze, hogy j�het! - ki�ltott fel a horg�sz. - Micsoda buta k�rd�s! Legal�bb nem kell egyed�l pec�znom. Ti pedig j� lesz, ha vigy�ztok magatokra! - fenyegette meg az ujj�val a halakat.

            Mikor este hazat�rt odaadta a feles�g�nek is a levelet, hadd �r�lj�n a j� h�rnek � is. Hiszen mindig egyed�l van szeg�ny.

Nagyon boldogok voltak. M�snap kora reggel indult el a horg�sz. Gyorsan bement a post�ra, �s t�viratozott az unokatestv�r�nek, hogy k�ldheti a gyermeket.

            Telt m�lt az id�. Egyszer, egy napon, a k�s�i �r�kban megsz�lalt a bej�rati ajt�n a cseng�. A horg�sz feles�ge, aki �ppen aludni indult, �sszerezzent: - vajon, ki lehet az?

K�tbalk�z kinyitotta bej�rati ajt�t. Meglepet�s�re az unokatestv�r �llt ott egy kisfi�val. A h�t, nyolc �ves, v�kony, sz�szke gyerek, k�v�ncsis�gt�l ragyog�, k�k szemekkel n�zett fel r�.

            - Gyertek beljebb! - mondta a horg�sz.

A vend�gek bel�ptek. Kis cseveg�s ut�n az apa elb�cs�zott. Mag�hoz �lelte a gyereket.

- Azt�n j� l�gy! - mondta, �s t�vozott.

A kisfi� k�rbej�rta a lak�st, �s egyre csak k�rdezett: - Ez mi? �s ez? Ezt hol vetted? Ez mennybe ker�lt? Ilyen nek�nk is van, csak sokkal jobb! �s ez �gy ment eg�szen addig, am�g le nem fektett�k. F�rd�s, vacsora, mit sem sz�m�tott. � csak mondta a mag��t. Nem gy�ztek v�laszolni. Mikor elaludt �gy sz�lt a horg�sz: - Te j�s�gos �g! Hogy tud egy ilyen kisfi� ennyit besz�lni? Hogy fogjuk kib�rni ezt a nyarat?

Azt�n �k is lefek�dtek aludni. A horg�sznak nagyon rossz �lma volt. Ott �lt a v�zparton a gyerekkel, aki egyfolyt�ban rohang�lt, kavicsot dob�lt a v�zbe, kiab�lt, �s besz�lt. Eg�sz �jjel h�nykol�dott az �gy�ban.

            Reggel olyan f�radt volt, mint m�g soha. Mire kik�sz�l�dott az �gyb�l a kis vad�c ott �llt az �gy mellett, �s �jra kezdte: - Mikor kelsz fel? M�r f�lnyolc van! - �s egy hatalmas puszit nyomott a horg�sz k�p�re.

A horg�sz egy pillanatra zavarba j�tt. Nem n�zte volna ki ebb�l a locsi-fecsi kisfi�b�l, hogy ilyen aranyos is tud lenni.

Reggeli k�zben ism�t megeredt a gyerek nyelve. K�rt, besz�lt! K�rt, besz�lt! Csoda volt, hogy egy�ltal�n elfogyott a t�ny�rr�l az �tel.

A horg�sz egyre inger�ltebb lett. Nem akarta, de nem tudott tenni ellene semmit. Visszafojtott idegess�g�t�l az egyik szeme ugr�lni kezdett.

- Mi�rt kacsingat az egyik szemed? - k�rdezte �rtetlen�l a kis t�skehaj�.

- K�sz! Nincs tov�bb! - robbant ki a horg�sz, �s az asztalra csapott nagy d�h�sen. Odadobta a szalv�t�j�t is, �s kirohant a konyh�b�l.

            A kisfi� keservesen s�rni kezdett. Krokodilk�nnyeivel �ztatta a sz�lkamint�s abroszt. A horg�sz a s�r�s hallat�ra meg�llt, h�trafordult, �s a gyerek riadt tekintet�vel tal�lkozott �ssze a szeme. Megesett a sz�ve rajta, ahogy k�nny�ztatta, szomor� pofij�t megl�tta.        

Elindult vissza, a gyerek fel�. Feles�ge is k�zeledett m�r a kis pityerg�h�z, hogy puszit adjanak neki, �s megvigasztalj�k. Nem figyeltek el�gg� egym�sra. Csak a gyereket n�zt�k, �gy a nagy igyekezetben �ssze�t�tt�k a fej�ket amint lehajoltak hozz�. A kisfi�b�l kit�rt a nevet�s. A s�r�st�l k�nnyes szemeivel huncutul n�zett r�juk. Egy perc sem telt bele, �s vid�man nevettek, mind h�rman.

A horg�sz sem volt m�r m�rges. Nem tudott igaz�b�l haragudni egy ilyen kis emberk�re. Megt�r�lgette a fi�cska szemeit, �s megengedte neki, hogy kimenjen vele a t�ra pec�zni. De meg kellett �g�rnie, hogy cs�ndes j� fi�cska lesz.

            A partra �rve a kisfi� r�gt�n birtokba vette a homokos partot. Mez�tl�basan beleszaladt a v�zbe, �s sikongatott �r�m�ben. A horg�sz el�tt, egy pillanatra felvillant az �lom, �gy a biztons�g kedv��rt messzebb helyezkedett.

Elmer�lten csomagolgatta ki a felszerel�st, mikor h�rtelen el�tte termett a gyerek. Nevetve r�ncig�lni kezdte nagyb�tyja ruh�j�t.

- Gyere velem j�tszani! Hallod! Unatkozok!

A horg�sz igyekezett kit�r� v�laszt adni neki, mert nem akarta megb�ntani. De nem igen siker�lt neki. A gyerek egyre d�h�sebben kiab�lt. V�ratlanul elhallgatott, h�tat ford�tott nagyb�tyj�nak, �s fak�pn�l hagyta.

            - Na v�gre egy kis nyugalom! S�hajtott fel K�tbalk�z, �s nyugodtan �lt le a sz�k�re. Ahogy a pecabottal foglalkozott egy fura kis boz�tot vett �szre. J�l megn�zte, de nem t�r�d�tt vele. Id�k�zben a kis boz�t helyet v�ltoztatott. �tker�lt a m�sik oldalra. K�zben a giliszta felker�lt a horogra, �s m�r rep�lt is. Csak �gy szelte a leveg�t! Egyenesen a h�s habok k�z�, amikor egy hirtelen durran�s verte fel a csendet.

            A horg�sz ijedt�ben leesett a sz�kr�l, a pecabot kiesett a kez�b�l egyenesen a v�zbe. Ett�l a giliszta, aki �pp egy lapos k�v�n h�s�lt, lecs�szott r�la, �s alaposan meg�t�tte mag�t. A halak a r�m�lett�l �sszevissza �szk�ltak. A madarak felr�ppentek.

Pillanatok alatt felbolydult az eg�sz k�rny�k. Ett�l a fura kisboz�t hangos nevet�sben t�rt ki.

            A horg�sz v�gre mag�hoz t�rt. Egy gyors mozdulattal megragadta a boz�tot, �s alaposan megr�zta, amit�l az jajgatni kezdett. Egy sz�szke kobak b�jt el� bel�le: - B�csik�m ne b�nts! - pityergett a kisfi�. - Nem akartam rosszat! �n csak azt szeretn�m, ha velem is foglalkozn�l!

A horg�sz csak n�zte a gyereket. Egyre csak n�zte, majd: - Na j�l van kis�reg! Gyere csak velem egy kicsit! Fogd meg ezt a botot! Igen ez j� lesz! A horg�sz madzagot tekert a bot v�g�re, akasztott r� egy horgot, �s a gyerek kez�be nyomta.

- Tess�k kisbar�tom!  Hogy tetszik?

            A gyermek kih�zta mag�t. B�szke volt, hogy a nagy, �s okos b�csik�j�val egy�tt pec�zhat.

- Sz�moljunk h�romig! - mondta b�szk�n a gyerek.

- Sz�moljunk! – b�lintott a horg�sz is, v�gre nyugalomban.

-Eegy! Kett��! H��romm!

Egyszerre lend�ltek a karok, �s rep�ltek a horgok a leveg�ben. Nagyon j��z�t pec�zgattak. Otthon a gyerek elmes�lt mindent. Nagyon kimer�lt, f�radt volt. Hamar elaludt. Ezut�n minden nap kiment a horg�sszal a t�ra. J� bar�ts�g sz�v�d�tt k�zt�k. Igaz�n sokat tanult a gyerek a b�csik�j�t�l.     Megismerte a halakat, a pec�z�s minden titk�t. Megtanulta mikor �rdemes kimenni a t�ra. Megtanulta megismerni a felh�ket sz�n�k �s form�juk szerint.             Sokat tr�f�lkoztak. Igazi j� bar�tok lettek.

A horg�szt m�r egy�ltal�n nem zavarta, hogy olyan sokat besz�l a kisfi�.