A h�sapk�s paprika

     T�cs�k �s anyuk�ja eg�sz ny�ron lelkesen �nt�zt�k a paprikapal�nt�t, amit T�cs�k seg�tett el�ltetni m�g a tavasszal, egy sz�p nagy vir�gl�d�ba az erk�lyen. Reggelenk�nt �pp csak fel�lt�z�tt �s m�r szaladt is, hogy megn�zze vajon mekkor�t n�tt az �jjel kedvenc n�v�nyk�je.  

     - J� reggelt! – k�sz�nt�tte illedelmesen a kisl�ny a sz�p z�ld leveleket, majd megsimogatta apr� kezeivel.

Nem is maradt el a jutalma. Ahogy a Nap egyre tov�bb meleg�tette a n�v�nyt �s a langyos es� l�gyan, lemosta r�la a r�telepedett port, a paprika n�ni kezdett. Egyik reggel kis feh�r bimb�k fogadt�k T�csk�t.

     – De sz�p! – csapta �ssze tenyer�t. – Anya! Anya! – ki�ltozott. – Gyere gyorsan! Ezt n�zd meg, milyen sz�p!

     Ett�l a napt�l fogva T�cs�k sokkal s�r�bben l�togatta meg a paprik�t. Kis sz�k�t is kivitte az erk�lyre, �s a n�v�ny mell� tette. Ott le�lt �s besz�lt hozz�. Mes�lt neki. Elmondta mi t�rt�nt az �vod�ban, melyik fi�ba szerelmes, milyen ruh�t vett fel, mi volt az eb�d. A paprika boldog volt, �s csak n�tt, �s n�tt. M�r olyan magas volt, mint T�cs�k. Sorj�ban ny�ltak a csillag alak� feh�r vir�gai, amik azt�n el is hervadtak, megbarnultak, �s lehullottak a f�ldre. T�cs�k szomor�an n�zte.

     - Mamika! – szipogta – Mi t�rt�nik vele? Elhervadt a vir�g, pedig olyan sokat mes�ltem neki!

     - Ejnye T�cs�k, ne b�nk�dj! N�zz csak ide!

T�cs�k k�v�ncsian figyelte mit csin�l az anyuk�ja. Mutat� ujj�val, finoman megemelte az egyik elhervadt vir�got.

     - L�tod, ott benne azt a z�ld kis dudort? Abb�l lesz a finom paprika. Finomabb lesz, mint amit a boltban lehet kapni. Majd megl�tod! De j�t fogsz bel�le lakm�rozni! – mosolygott a gyermekre. T�cs�k szeme nagyra kerekedett. Felsz�r�totta a k�nnyeit is, �s vissza�lt a n�v�ny mell�, hogy tov�bb besz�ljen hozz�. Az anyuk�ja megcir�gatta a kobakj�t: - Okos vagy! Mes�lt csak tov�bb!

     Telt m�lt az id�. A paprik�k sz�pen n�v�gettek. Mikor m�r sz�p nagyok voltak, anya �vatosan leszak�totta a legnagyobbat. Mindig csak a legnagyobban szedte le. A n�v�ny h�l�b�l, folyamatosan hozta az �jabb vir�gokat, �s nevelte a paprik�kat T�cs�k nagy �r�m�re, hiszen igaz�n szerette a vajas kenyeret friss z�ldpaprik�val.

     Az id� haladt, �s a Nap egyre r�videbb ideig meleg�tett, az es� is s�r�bben eleredt, a sz�l is h�v�sebben f�jt. A f�kon a levelek aranysz�n�re, v�r�sre v�ltoztak, �s a f�ldre hullottak, de az erk�lyen, a v�dett helyen, a n�v�ny szorgosan hozta tov�bbra is a vir�gait. T�cs�k egyre kevesebbet �cs�rg�tt mellette, mert m�r h�v�s volt az id�, �s a mam�ja f�ltette, nehogy megf�zzon. Az�rt tov�bbra is megl�togatta kedvenc n�v�ny�t, csak nem mes�lt olyan sokat.  

     A szekr�nyb�l lassacsk�n el�ker�lt a sapka, a s�l, a kab�t. Az �g sz�rke lett, �s hangos k�rog�ssal jelezte a varj�, hogy hamarosan meg�rkezik a t�l. Egyik nap azt�n a sz�rke felh�b�l, hullani kezdett a feh�r h�. A n�v�nyen a vir�gok �mulattal figyelt�k. Csod�lt�k sz�ps�g�t, csillog�s�t. Egyre csak ny�jt�zkodtak fel�j�k, �s s�hajtoztak: - �, de csod�s! �gy szeretn�m meg�rinteni!

     - �n is! M�g a sz�l is felt�madt, hogy seg�tse a paprika vir�gait k�zelebb ker�lni a h�pih�hez.

     A sz�lt�l a h�pih�k vid�m t�ncba kezdtek. A vir�gok m�g jobban v�gytak arra, hogy meg�rinthess�k �ket. Amikor a h�pelyhek elf�radtak a t�ncban, lehullottak, �s megpihentek a paprik�n.

     - De finom! – s�hajtottak a vir�gok, amikor l�gyan �rintette a h�pihe h�v�ss�ge szirmaikat. A h� egyre s�r�bben hullott, �s a vir�goknak egyre nagyobb h�sapk�juk lett. Boldogan �lltak a jeges hideg �lel�s�ben, �s gy�ny�rk�dtek egym�sban.

     - �gy elf�radtam! – s�hajtott az egyik vir�g.

     - �n is! – sz�lt a m�sik.

     - Egy kicsit led�l�k pihenni! – sz�lt a n�v�ny, �s sz�r�val lehajolt a f�ldig. – Olyan izgatott vagyok, szeretn�m elmes�lni T�cs�knek. De hol marad ilyen sok�? – suttogott �lmosan.

     T�cs�k sietett haza az �vod�b�l, hogy min�l el�bb el�js�golhassa kedvenc n�v�ny�nek, hogy esik a h�. Hamarosan ki is ment hozz� az erk�lyre. Nagyon elszomorodott azon, amit l�tott. A n�v�ny f�ldig hajolt, a vir�gokat ellepte a h�.

     - Mami! – fakadt s�rva a kisl�ny.

     - Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva �desanyja.

     - N�zd, meghalt a vir�gom! – s�rt keservesen T�cs�k.

     - Jaj T�cs�k! A paprik�dnak ennyi volt az �lete. Tudod, a madarak elsz�llnak, ha j�n a hideg, de a paprik�d nem tud elrep�lni. Neki itt kell maradnia, �s csak �gy tud, k�sz�l a k�vetkez� tavaszra, ny�rra. A paprikamagokban, amiket f�lretett�nk, m�r benne van az a szeretet, amivel nevelte �ket. Ett�l, ha majd megint el�ltetj�k a magokat a cser�pbe, �j n�v�nyek lesznek bel�l�k.  Tudod a Te paprik�dnak nagyon sz�p �lete volt. A Nap meleg�tette, a sz�l simogatta, �s Te mes�lt�l neki. �s l�tta a telet, meg a h�pih�ket. El�tte m�g egyetlen paprika sem l�tta a h�pelyheket.

     T�cs�k szemeib�l a k�nnyek felsz�radtak. Kicsi kez�vel, amit a hideg pirosra cs�pett, m�g megsimogatta a n�v�nyt. Egy arra t�vedt huzat, al�kapott az egyik lev�lnek, ami meg�rintette a kisl�ny kez�t. T�cs�k elmosolyodott, �s csillog� szemekkel n�zett fel anyuk�j�ra: - N�zd mami! Megsimogatott! L�tod?

     - L�tom. – mosolygott a mama is. - Elk�sz�nt. Gyere dr�g�m, hagyd aludni!

                                                                         (Szab� Gitta: 2008-11-24)