A f�nyt gy�jt� man� t�rt�nete

     T�rt�nt egyszer, hogy egy furcsa szerzet l�bujjhegyen �vatoskodott a s�t�t ablak el�tt. Eg�szen �sszeh�zta mag�t �ri�si fekete kab�tj�ban, amin m�g �gy a f�lhom�lyban is l�tszott, hogy bizony j� n�h�ny sz�mmal nagyobb a visel�j�n�l. Ennek a furcsa alaknak, hatalmas bajszos �br�zatj�t olyan m�ly bar�zd�k szelt�k kereszt�l-kasul, hogy elf�rt benne a holdsug�r, �s a nappali f�ny minden ragyog�sa. Az ajt�hoz ment, �s bel�pett rajta. A s�t�ts�gben tapogat�zva l�pett egyet, kett�t, amikor hirtelen neki�tk�z�tt valaminek, ami az �tj�ba ker�lt. Alaposan beverte az orr�t.
     - A teringett�t! Majd rittyentek �n itt mindj�rt egy kis f�nyt! - ezzel arc�nak baloldali bar�zd�j�t kiss� sz�th�zta �s kiengedett bel�le egy halv�ny holdsugarat, ami remegve futotta be a szob�t.
     - �, de j� v�gre szabadon szaladg�lni! - s�hajtott a holdsug�r.
     - Most nem �r�nk r� erre! Valaki, itt seg�ts�gre szorul! – sz�lt a man�, majd ell�pett a ruh�sszekr�nyt�l, aminek az el�bb ment neki.
     A holdsug�r lecsillapodott. Imm�r lassabban haladt k�rbe a szob�ban, �s mindenhov� alaposan bevil�g�tva. Hirtelen meg�llt egy vetett �gyn�l.
     - Itt, ni! A dunna alatt! – sz�lt az embernek, aki gombolyagba tekerte hossz� var�zsbajusz�t, mert nem szeretett volna r�l�pni, az � nagy, nagy b�szkes�g�re, aminek csod�j�ra j�rt az eg�sz vil�g. Odament az �gyhoz, megemelte a dunn�t, ami alatt egy vacog�, v�zna gyermeket tal�lt.
     - �des fiam! Mi�rt reszketsz �s ny�sz�r�gsz? - k�rdezte.
     - S�t�t van, f�zom, �s nagyon �hes vagyok! Valaki ma �sszeszedte a napf�nyt. Megijedtem �s elb�jtam. M�g enni is elfelejtettem, pedig �desany�m a lelkemre k�t�tte, hogy el ne feledkezzem r�la, mert sosem n�v�k nagyra. De te ki vagy, �s hogy ker�lt�l ide? Ink�bb menj gyorsan utadra, miel�tt anya haza�r.
     - �, gyermekem! Mi�rt f�ln�k �n �desany�dt�l?
     - Mert, most megint olyan s�t�t lett, mint amikor �desap�mat elvesztett�k, �s d�h�s lesz, �s s�rni fog, �s csapkodni. Sz�rny� m�g n�zni is!
     - �n voltam az a valaki, �s �n gy�jt�ttem �ssze a sok f�nyt.
     - Te? Sz�val miattad van s�t�t? �s miattad nem tudtam enni? �s miattad lesz anya m�rges? �n nem akarom, hogy s�rjon. Jobb, ha od�bb�llsz!
     - Itt meg mi t�rt�nt? Mi�rt van ilyen s�t�t? �s mi�rt nem ett�l? M�r a sarkon t�l hallottam, hogy korog a gyomrod. Pedig ... – k�rdezte gyermek�t az ajt�n �ppen bel�p� anya. Nem volt ideje befejezni a mondatot, mert megakadt a szeme a man�n.
     - H�t te?  Hogy mer�szelt�l idej�nni azok ut�n, hogy elvitted az uramat?
     - Csitulj asszony! Tudd meg, �n nem vittem el az uradat. �n csak seg�tettem neki, hogy megmenek�lj�n a Gonosz M�mor T�nd�rt�l, aki minden kedv�re val� f�rfiembert elvar�zsol, �s mag�val viszi az �vegpalot�j�ba, �s soha t�bb� nem engedi ki onn�t �ket. Eg�sz �let�ket m�morban kell t�lteni�k, �s �t k�nyeztetni. Ez�rt elvar�zsoltam, �s elrejtettem a bajuszom sz�lai k�z�. �s az�rt j�ttem ma hozz�d, mert eltelt az egy �v, �s pontosan olyanok a k�r�lm�nyek, mint akkor voltak. A t�nd�rlegenda szerint, ha ilyenkor siker�l pontosan v�grehajtani az �jratal�lkoz�st, akkor �r�kre megsz�nik a M�mor T�nd�r hatalma, �s felszabadul minden f�rfi, akit addig elragadott. Ez az id� most van. H�t j�ttem, hogy visszaadjam a f�rjed.
     - �s hol van az �n uram? Add el� azonnal!
     - Az nem megy olyan k�nnyen. Van m�g egy felt�tele a dolognak – v�laszolta a r�ncos man�.
     - �s mi lenne az?
     - A bajuszgombolyagb�l k�tn�d kell egy olyan hossz� s�lat, ami k�rbe�ri a f�ldet. De most t�st�nt, mert s�rget az id�. Nem �r�nk r�. Hozz gyorsan egy oll�t, had v�gjam le a bajuszomat!
      Az asszony t�r�lt-fordult. Hamarosan oll�csattog�st�l zengett a h�z, �s az �ri�si bajuszgombolyag v�g�l a padl�ra ker�lt. Ott hevert a l�buk el�tt.
     - Tess�k!  Fogd �s l�ss neki a k�t�snek! Addig �n hunyok egyet – mondta a man�, �s beb�jt a dunna al�.
      Az asszony t�rte a fej�t, hogyan k�ss�n s�lat, hisz �let�ben nem volt m�g k�t�t� a kez�ben.
Amin ott t�preng, �s a gondolat r�ncot vet a homlok�ra, a sarokban szundik�l� holdsug�r oda�szott hozz� �s a f�l�be suttogott. Ezut�n az asszony fel�llt, odal�pett varr�s l�dik�j�hoz, �s k�t t�t vett el� bel�le. Le�lt a gombolyag mell� �s csendesen mormolt maga el�:

    - Kedves napf�ny �s holdsug�r,
      Fonj�tok a bajusz fonal�t.
      Hurkolj�tok, csom�zz�tok,
      Legyen s�l minden sz�lb�l.
      Fusson k�rbe a f�ldgoly�n,
      K�z�le az uram el�ugorjon.

Ebben a pillanatban a k�t t� elt�nt az asztalr�l, hely�kbe egy arany �s egy ez�stf�ny� k�t�t� termett, melyek oly sebesen kezdtek neki a k�t�snek, hogy nem is lehetett �ket l�tni, csak m�r akkor, amikor v�gre elfogyott a gombolyag �s a t�k dolguk v�gzetten hevertek a k�sz s�l mellett a f�ld�n.
     El�rkezett a hajnal. A dunna alatt �bredezni kezdett a man� is. Forgol�dott, ny�jt�zkodott, ny�gd�cselt.
     - De j�l is esne egy b�gre friss tejecske! – s�hajtotta.
     - M�g mit nem! - mordult �lmosan az asszony.
     - Ugyan m�r! Ne p�r�lj annyit! Ink�bb hozd azt a tejet!
Nem volt mit tenni. Ha vissza akarta kapni az ur�t, azt kellett tegye, amit ez a kis cs�fs�g k�rt. Kiment a kamr�ba, a tejeskann�b�l mer�tett egy b�gre tejet �s bevitte a man�nak. Megemelte a dunn�t. A meglepet�st�l kiesett a kez�b�l a b�gre tej. Szeme elkerekedett, sz�j�t elt�totta, �gy csod�lkozott, mert a f�nyt gy�jt� man� helyett az elveszettnek hitt ura n�zett vissza r�. Majd mikor kicsod�lkozta mag�t, boldogan omlott ura karjaiba.
     - De hov� lett a Man�? – ocs�dott fel az asszony az �lel�sb�l. K�v�ncsian n�zel�dtek, sz�longatt�k, de a man�nak se h�re, se hamva nem volt. Ekkor megsz�lalt a gyermek: - �n l�ttam! Amikor kiment�l a kamr�ba, kisurrant a dunna al�l �s beleb�jt a s�lba.
     - A s�lba!? – k�rdezt�k a sz�l�k, mik�zben a f�ld�n hever� s�lra pillantottak, amely gyors tekerg�z�sbe kezdett, �s rekedtes hangon �nekelt:

- Firgek-forgok ha mondom,
  Gombolyagg� csavarodom.
  Bajusz lesz ism�t bel�lem,
  R�ncos man� arc�t d�sz�tem.

     A s�l elt�nt, a man� el�bukkant. M�lt�s�gteljesen sz�lt a h�ziakhoz: - Mivel, egyetlen bajuszsz�l sem maradt ki a s�lb�l, ez�rt a f�rjed �s az �sszes, kor�bban elragadott f�rfi mind visszat�rhettek. Siker�lt megt�rni az �tkot. Nincs m�r r�m sz�ks�getek – mondta b�cs�z�ul, �s a holdf�ny seg�ts�g�vel v�gleg elt�nt az �jszak�ban.
V�gre b�ke �s nyugalom sz�llt a h�zra, a gyermek is apj�hoz b�jhatott, �s ha nem korgott volna ism�t a gyomra, tal�n m�g most is �lelkezn�nek!

                                              (Szab� Gitta: 2009. 11. 13)