Falev�l III.

Er�s sz�l f�jt, a f�k k�rd�n fel�m intettek:

-J�l meggondoltad, hogy a l�bad az utc�ra kitetted!?

Testem a sz�lnek al�zatosan meghajolt,

Majd �tra keltem; a busz itt ne hagyjon!

Cs�zm�s l�pteim az aszfalton neh�zkesen csoszogtak,

Libeg� kab�tom a mellkasomon, egyre jobban markoltam.

A sz�l hol megfuttatott, hol meg h�trafel� tolt,

De �n nem t�g�tottam, a c�l el�ttem lobogott.

Mogyor�bokron sik�tott a lengedez� barka,

B�szen ropta  t�nc�t, mit a sz�l f�jt neki �r�k �ta.

Lohol� kutya k�rmei koppantak m�g�ttem az �ton,

Mit�l a f�lsz a f�lembe k�jesen duruzsolt.

Gerincemen futkosott a libab�r,

Reszket� kezem a zsebem m�ly�n sz�szm�t�lt.

A koppan�sok egyre csak k�zeledtek fel�m,

M�r h�tamban �reztem, a kutya meleg lehelet�t.

Itt van, utol�rt! – nyilallt bel�m a felismer�s,

Mikor hirtelen, g�nyos kocog�ssal,

Sz�lt�l lovaltan,

Elg�rg�tt mellettem,

Egy csontsz�raz falev�l.

(Szab� Gitta: 2010-03-17)