A titokzatos

A sufni fal�n, egy sz�gre felakasztva l�gott. Nagyap� id�nk�nt leemelte, kinyitotta a sz�j�t, beletett valamit, majd visszaakasztotta a hely�re. Ilyenkor mindig figyelmeztette a leskel�d� unok�it, Gyurit �s Zsuzsit, az ikreket, hogy nem szabad hozz� ny�lni, mert megsz�rja az ujjukat. A gyerekek mindig csak kinevett�k Papit.

– Ugyan Papik�m! – f�jt�k egyszerre -, hisz t�ged sem sz�r meg!

– Ez m�r igaz – v�laszolt nevetve nagyap� - de �n tudom, hogyan kell vele b�nni.

Mikor nagyap� nem volt a k�zelben, a k�t kis t�kozl� odasomford�lt a titokzatoshoz. Ny�jt�zkodtak, h�tha el�rik, de mind hi�ba. Kicsik voltak m�g. A titokzatos mindig figyelmeztette �ket:

- Tudj�tok, nagyap� mit szokott mondani, ugye? Nem gyerek kezekbe val�, ami bennem van.

A gyerekek egy, k�t napig nyugton hagyt�k, nem nyaggatt�k, azt�n ism�t pr�b�lkoztak, h�tha siker�l lepiszk�lni a sz�gr�l. Egyik alkalommal ker�tettek egy botot, �s azzal l�kd�st�k.

– Gyerekek! Hagyj�tok abba, ez rossz nekem, f�j, �gy nem tudom a dolgom v�gezni, �s a v�g�n bajotok esik! – magyar�zta a titokzatos az ikreknek, akik r� se heder�tettek, csak tov�bb piszk�lt�k.

– Ugyan m�r, ne okoskodj annyit! – feleseltek a gyerekek, �s m�g l�kd�st�k egy darabig. Tetszett nekik, ahogy tehetetlen�l hint�zik a sz�g�n.

Telt m�lt az id�. Bek�sz�nt�tt az �sz, majd a t�l. Nagyap� sem j�rt m�r ki a sufniba, csak nagyon ritk�n. �t sem akasztotta le a sz�gr�l sosem. A gyerekek is megfeledkeztek r�la. Ink�bb sz�nes leveleket gy�jt�ttek, h�goly�ztak, sz�nk�ztak. Majd elj�tt a tavasz, �s ism�t megkezd�d�tt a sufniba j�r�s, �s nagyap� megint levette a sz�gr�l, kinyitotta, beletett valamit. Megint ugyan az a n�ta. Igen �m, de az elm�lt n�h�ny h�napban a gyerekek igen nagyot n�ttek. Egyszer, mikor nagyap� elment otthonr�l, nagyany� meg a konyh�ban s�rg�tt-forgott, a k�t kis csib�sz ism�t a titokzatosn�l termett.

– Szia! – k�sz�ntek neki. – J�tt�nk egy kicsit j�tszani veled. L�tod milyen nagyot n�tt�nk a t�len, �s milyen er�sek vagyunk?

– L�tom h�t! Persze, hogy l�tom! – v�laszolta �!

M�g ki sem mondta a mondatot, a gyerekek egy �reg hokedlit toltak a sz�g al�. Gyurika - m�giscsak � a f�rfi-, felm�szott r�. Pont el�rte a titokzatos alj�t. El�sz�r r�gatni kezdte, majd a zseb�b�l el�hal�szta a m�g el�z�nap eldugott dr�tot �s azzal piszk�lta tov�bb.

– Jaj ne! K�rlek, csak ezt ne! – k�rlelte a gyereket. �m Gyurik�nak nagyon tetszett, ahogy k�rleli �t.

– De ez olyan j� m�ka, hogy gondolod, hogy hagyjam abba? –nevettet a gyerek.

– Mit sz�l nagyap�, ha hazaj�n? Megl�sd haragudni fog, mert rosszalkodt�l, �s nem fogadt�l sz�t neki.

– Ugyan! Nagyap� nem tud r�nk haragudni. Ugye testv�rk�m?

– Bizony, csicsergett Zsuzsika is, �s huncutul nevetg�lt tov�bb � is.

Gyurika a hokedlin �llva tov�bb piszk�lta a titokzatost. Egyszer csak azt vette �szre, hogy ahol a dr�ttal szurk�lta, ott egy picurka lyuk keletkezett. Nagy izgalom lett �rr� rajta. Egyre moh�bban piszk�lta a lukat, most m�r a k�t kez�vel. Ujjacsk�ival csipkedte, kapirg�lta, am�g az n�ni kezdett.

A titokzatos m�g egy utols� pr�b�lkoz�st tett arra, hogy meg�rtesse a gyerekekkel, amit tesznek nagy butas�g, �s bajba ker�lhetnek.  De az ikrek m�r se l�tta, se hallottak, csak az lebegett a szem�k el�tt, hogy v�gre megtudj�k, mit dugdos nagyap� bele a titokzatosba. Gyurika addig, addig piszk�lta, am�g egy hegyes f�mes valami ki nem b�jt bel�le, �s mert �vatlan volt megsz�rta a kez�t.

– Ssz! Ez f�jt! – ki�ltotta d�h�sen.

– �n figyelmeztettelek! – v�laszolt a titokzatos.

A k�t gyerek s�rt�d�tten hagyta ott az eddig oly izgalmasnak t�n�t. Megj�tt nagyap� is, �s azonnal l�tta, hogy a hokedli ott �ll a sz�g�n l�g� titokzatos alatt. Odah�vta a gyerekeket, �s k�rdezte, tudj�k –e hogyan ker�lt oda? A gyerekek persze nem tudt�k.

 – Tal�n -, sz�lt Gyurika, kez�t a h�ta m�g� dugva -, valaki beosont az udvarra, �s odatette.

– Igen, biztos �gy volt - folytatta Zsuzsika -, �n l�ttam egy �rny�kot �tugrani a ker�t�sen.

– �rtem - v�laszolt nagyap�. – No Gyurka, gyere  – ny�jtotta kez�t a kisfi� fel� -, m�r el�g nagyfi� vagy, megmutatom neked, mit is rejt a titokzatos m�lye -, �s megfogta a gyermek kez�t.

– Nee, nagyap�! Nem szeretn�m!  - h�z�dzkodott a gyerek. 

– Ejnye no! H�t mi t�rt�nt? Eddig… ugye nem!? – n�zett k�rd�n nagyap� a k�t megszeppent gyerekre, akik les�t�tt�k a fej�ket, majd pityeregni kezdtek.

– Mi, mi csak… megsz�rta a kezem - Szipogta Gyurika.

– Sz�val hozz� ny�lt�l? Addig piszk�ltad, m�g kilyukasztotta, �s kib�jt a sz�g a zs�kb�l! Hiszen megmondtam, nem j�t�kszer! Nem fogadt�l sz�t, meg is kaptad �rte a jutalmad – mondta m�g nagyap�, �s bar�ts�gosan megsimogatta a k�t gyermek buksij�t.

(Szab� Gitta: 2010-03-24)