ppen ebdeltek, amikor anya el kezdett kuncogni. Nzte a nagy fit, ahogy tlti magba a borslevest, ami ppen a tzrl kerlt az asztalra, ezrt mg forr volt. gette a szjt annak, aki nem fjta meg, nem volt vatos. A nagyfi, akinek llt szpen nyrt kecskeszakll dsztette, jtkosan, mint a kisgyerekek, szrcslni kezdte a levest. Ez a finom, huncut jtkossg az asszonyra is tragadt. Nzte az pici porontyt, s nevethetnkje tmadt. A fiatalember anyjra nzett:
- Min nevetsz?
- Eszembe jutott valami – vlaszolt kuncogva a n.
- Inkbb nem akarom tudni – felelt a fi.
- Pedig nem gusztustalan – vlaszolt ismt az anya.
- Nem baj, akkor sem akarom tudni – gy a fi.
Az apa is felfigyelt a prbeszdre s az asszony jkedvre. Kvncsi volt is min mulat ilyen jl.
- Ha nem, ht nem.De gy is elstm! – mondta mg az anya mosolyogva, majd folytattk tovbb az ebdet.
Ebd utn a frfiak a dolgukra mentek, az asszony elmosogatott, az id pedig, szokshoz hven, haladt, egyre csak haladt. Hogy az asszony min kuncogott, s mit akart elstni, mg nem derlt ki. Elmlt az uzsonna ideje, a dlutni kvzson is tl voltak mr, st a nap is lemenben volt. Ltszlag gy tnt, a csald vgleg elfeledkezett az ebdnl trtntekrl. De csak ltszlag. Titokban a fi azon gondolkodott vajon miben sntikl az anyja!? Idnknt ez a vrakozs arra a vicces dologra, t is megmosolyogtatta. Az anya is mosolygott, ott bell. Mert tudta milyen hatsa lesz a dolognak. Csak a kell pillanatot vrta.
Estre ismt sszegyltek a konyhban. Vacsoraid volt.
Vratlanul, egy teljesen termszetes mozdulattal az asszony, mutat ujjt emelte a fi fel, s gy szlt: - Szrs a szakllad!
Pr msodpercnyi csend… Szinte hallani lehetett, ahogy a meglepett fi agynak mind a ngy kereke lzasan forogni kezd - hogy mi van!? – vgl a kerekek meglltak, mg mindig csend, majd leesett a felismers tantusza, s a fibl kitrt a fkevesztett rhgs. Az egsz napi vrakozs megtette a magt. No s a pon sem volt gyenge. A nevets vget rni nem akart, szemkbl csurgott a knny, s ujjaikkal szortottk a nevetstl fjdalmas orcjukat, ami ismtelt nevetst gerjesztett. Egymst nztk, s egymson nevettek. Knjukban elfordultak, hogy ne is lssk a msikat, de a pajkos gondolat nem hagyta magt, s most azrt nevettek ismt, ahogy elkpzelik htuk mgtt a msikat-htat fordtva, ahogy sszeszortott szjjal igyekszik fken tartani nevetst, de rzkd vllai elruljk, hogy ez nem igazn sikerlt…