gy rmlik, nkem krem,
Volt itt egy rm-lik, nem is oly rgen.
Este, mikor a hold fnylett az gen,
S a hz ura aludni trt ppen,
Odabent a lyukban,
Hiszed vagy sem,
Aranyszn, tncol fny lett,
Minek csvja elrt az gyig,
Hol a gazda bksen, dorombolva csicsikzik.
Aggdni kezdett a gazda neje;
- Ha az Ura a fnyre felbred,
Lesz majd neki nemulass!...
- Nyau! Csak ne mulass! – szlt be a lyukon,
S ujjval fenyegeten elre mutatott.
Cincogva szlt a rm:
- Mulatok, mert hatalmam sok!
- Hat alma? Az tnyleg sok!
Annyit nem adhatok,
De ha a gazda a fnyre felbred,
Ad majd neked, attl nem kell flned!
- Micsoda! – kiltott a rm - Valaki llt ott az elbb!
- Juj! – riadt a maccsasszony. - De megijedtem! – zokogott,
s a lyukbl, bajn kajnul nevet hangot hallott:
- Mondtam, hogy hatalmas vagyok!
- Nyau! Adok n nked hatalmat menten,
Azt hiheted majd, az eszed ment el!
Mozdult az asszony szaporn,
S betapasztotta a lyukat a szoba faln.
gy trtnhetett, hogy a rm-lik,
Mr csak emlkeimben rmlik,
S az eset ta a cirmos gazda,