A duruzsol� fagyaszt�szekr�ny

     T�rt�nt egyszer, hogy a fagyaszt�szekr�ny, aminek h�rom fi�kja volt, a tetej�n�l izzadni kezdett. El�sz�r csak apr� cseppecske jelent meg rajta. L�tni is csak akkor lehetett, ha lehajolt hozz� az ember, �s oldalr�l alaposan megn�zte. Bizony, olyankor ott mosolygott az ifj� csepp, �s �lvezte az �letet. �lvezte, hogy csillog� test�vel mindent vissza tudott t�kr�zni, ami csak el�be ker�lt.

Az id� m�l�s�val a csepp mell� m�sik csepp is ker�lt. A cseppecsk�k �r�ltek egym�snak. J�t�kosan egybefolytak, majd k�l�n v�ltak, mikor egy �jabb csepp jutott a fagyaszt�szekr�ny szigetel�s�n �t a szabadba. Nagyot s�hajtott, majd ny�jt�zkodott:

      - Mily remek is idekint!  Szabadon! Nem abban a dermeszt� j�gpalot�ban.

A kor�bban sz�letett csepptestv�rei �r�mmel �dv�z�lt�k, �s megmutatt�k neki is az egybefoly�s majd k�l�n v�l�s j�t�kot.

     J�tt a ny�r, �s a fagyaszt�szekr�ny egyre jobban izzadt. A gazd�nak id�k�nt m�r le is kellett t�r�lnie a kicsike t�cs�t a tetej�r�l. Ilyenkor a v�zcseppek nagyon rosszul j�rtak, mert a sz�raz rongy besz�vta �ket. De k�rp�tl�sul, vigasztal�sul, �jabb cseppek jelentek meg a fagyaszt�n. �s egyre s�r�bben, egyre nagyobb t�cs�t hozva l�tre. Lassan, �lland� k�szenl�tben volt a t�rl�rongy. �lland� sz�ks�g volt m�r r�. A rongy, fontoss�g�t, s�t n�lk�l�zhetetlens�g�t naponta hangoztatta a sokasod� v�zcseppeknek. Ezzel pr�b�lta �ket kord�ban tartani. De sajnos pont az ellenkez�j�t �rte el vele. A cseppek, mint a gyerekek, juszt is el�b�jtak. Az egyik nagysz�j� csepp nem hagyta sz� n�lk�l a rongy fontoskod�s�t:

     - De nagyra vagy magadt�l! Nem tagadom, t�nyleg felitatnak veled minket, �s szagolnunk kell �porodott testszagod, de mi elp�rolgunk, �s ha hidegebb lesz, majd ism�t cseppfoly�ss� v�lunk. De mi lesz veled, ha m�r nem lesz r�d sz�ks�g?

A rongy elgondolkodott azon, amit hallott. De nem tudta a v�laszt.

     - El�ruln�d mi lesz akkor velem? – k�rdezte a nagysz�j� v�zcseppet.

     - Kidobnak! Egyenesen a szem�tre ker�lsz. Nem t�l sz�p v�g.

A rongy elkeseredett. De nem volt mit tennie. Ez az � sorsa. Ett�l a gondolatt�l megnyugodott. Boldogs�g j�rta �t nedves test�t �s rongysz�v�t. Mert am�g sz�ks�g van r�, addig teljes�ti a k�r�seket. Mit is tudhat egy ilyen csepp a h�s�gr�l!? Semmit!  R�ad�sul teljesen �rtelmetlen dolog, hogy a h�t� tetej�n �cs�r�gnek.  

     Telt m�lt az id�. A v�zcseppek sokszor m�r akkora t�cs�t alkottak, hogy belefolytak a h�t� kis l�mp�j�ba. Bizony nagy galib�t okozhattak volna az ostob�k. Tal�n m�g z�rlatot is. De a gazda �szrevette id�ben a bajt. Kikapcsolta a h�t�t, sz�tszerelte a l�mp�csk�t. Kitisztogatta, kisz�r�totta.  Majd �sszeszerelte, ism�t �zembe helyezte.

Egy darabig m�g �gy folytak a dolgok a v�zcseppek, a rongy, a l�mp�cska �s az egyre bossz�sabb gazda k�z�tt.

     - Megl�tj�tok – sz�lt csal�dj�hoz, mint akinek a fog�t h�zz�k, hogy p�nzt kell kiadnia -, el�bb ut�bb �j fagyaszt�t kell venni! Ennek m�r teljesen t�nkre ment a szigetel�se. Meghallotta ezt az �reg fagyaszt�szekr�ny, aki m�r 26 �ve szolg�lta a csal�dot, �s nagyon elkeseredett. Annyira b�natos lett, hogy minden r�s�n �t, amin csak lehetett ereszteni kezdett. Alatta is �ll a v�z, a tetej�n is �r�k�s t�csa volt m�r. �r�nk�nt kellett t�r�lgetni. A rongynak annyi ideje sem volt, hogy kicsit szikkadjon. Nem volt mit tenni. A gazda eml�kezett r�, hogy a m�ltkor m�r megn�zt�k annak a nagy �zletnek a kirakat�ban �ll� fagyaszt�t. M�g j� is lehetne, mert neki is fi�kjai vannak, mint a r�ginek. El is mondta a feles�g�nek, hogy mennyire hasonl�t ehhez a mostanihoz. Ett�l az �reg fagyaszt�szekr�ny kiss� megnyugodott, depresszi�ja al�bb hagyott. Hisz fontos �! A k�lleme, a tehets�ge. Nem elhanyagolhat�. �s azt bel�tta � is, hogy elj�rt felette az id�. Kell a hely a fiataloknak.

     Elment a gazda az �zletbe. Szerencs�j�re m�g meg volt a kirakatban �lldog�l� fagyaszt�szekr�ny, aki m�r nagyon unta a semmittev�st. T�bbre tartotta mag�t. Dolgozni szeretett volna. Kipr�b�lni milyen is az �let.

Igaz�n nagy �r�m volt sz�m�ra, amikor er�s kezek megmarkolt�k, �s �vatosan, mint egy h�mes toj�st, betett�k az aut�ba.  Els� munkahely�n azonnal be�ll�tott�k a posztj�ra, a konnektorba bedugt�k a dug�j�t, be�ll�tott�k milyen hideget csin�ljon, majd telepakolt�k jeges �lelmiszerekkel. Brrrr! De hidegek voltak! Hamarosan felocs�dott az els� megr�zk�dtat�st�l. Ekkor vette �szre, nem � az egyetlen hideget k�sz�t� berendez�s a helyis�gben. Egy el�g id�s fagyaszt� is volt a k�zelben, aminek csorgott a k�nnye.

     - Mi�rt s�rsz? – k�rdezte t�le?

     - Tudod, meg�regedtem, elkoptam. Nem tudom a vizet magamban tartani. �lland� t�csa van k�r�l�ttem. Ez�rt lecser�ltek. Te j�tt�l, hogy �tvedd a helyem. H�t �gyes l�gy, mert nagyon fontos feladat a mienk.

     - Mit�l olyan fontos?

     - Majd megtapasztalod. Annyit az�rt el�rulhatok, mi t�roljuk hossz� ideig az �lelmet az embereknek. Hogy amikor t�len nem terem a f�ldeken z�lds�g, a f�k kopaszok, nincsen rajtuk gy�m�lcs, akkor a mi fi�kjainkb�l el� tudj�k venni.

     Az ifj� fagyaszt�szekr�ny jeges sz�ve megdobbant, �s hevesen h�teni, fagyasztani kezdte a benne l�v� dolgokat. Boldogs�g�ban duruzsolni kezdett. Csod�j�ra j�rt az eg�sz csal�d. Ez a duruzsol�s r�gi eml�keket, �rz�seket juttatott a gazda esz�be. Est�nk�nt sz�vesen �cs�rg�tt mellette, �s hallgatta a csendes duruzsol�st. Ilyenkor �gy �rezte, mintha odahaza lenne, m�g eg�sz kicsi gyermekk�nt. Test�t �tj�rta valami megmagyar�zhatatlan, finom �rz�s. Maga el�tt l�tta a vask�lyh�t, benne a piros parazsat, �s hallott azt a gyeng�d, simogat� duruzsol�st, amit a k�lyha adott ki mag�b�l.

     Az �reg fagyaszt� megnyugodott. Tehets�ges az �j fagyaszt�szekr�ny. S�t, olyat is tud, amit � soha nem tudott! Hi�ba! Fejl�dik a vil�g. A fiatalok pedig sokat tudnak. Mivel nem volt m�r r�g bedugva a konnektorba, �gy sz�p lassan kisz�radt. M�r nem �llt alatta t�csa. Nem kellett sz�gyenkeznie miatta, �s m�r nem volt sz�ks�g a rongyra sem. Mindketten beteljes�tett�k azt, amire sz�lettek. Nyugd�jba vonultak, �s ha n�ha tan�csot k�rtek t�l�k, soha nem utas�tott�k vissza a seg�ts�get, �s nem fitym�lt�k le a k�rdez�t.

     Itt a v�ge, fuss el v�le!

(Szab� Gitta: 2010-09-15)