ez a festm�ny volt az alapja ennek a mes�nek.

 

T�th Eszter (Evelino) a k�p fest�j�nek v�lem�nye:

 Ez annyira gy�ny�r�. Bennem megannyi nosztalgikus eml�ket feleleven�tett.
Tegnap este olvastam, mik�zben pultban dolgoztam. Bevallom, fel kellett hogy
v�ltsanak, sz�gyen nem sz�gyen, kimentem a h�es�sbe zokogni.
Nagyon k�sz�n�m az �r�j�nak ezt a kis t�rt�netecsk�t.. :-)

 

Evelin, Csipke �s a hajnalmad�r

Evelin d�s, hossz� fekete haja lobogott a sz�lben, amint j� kedv�en futk�rozott a tavacska partj�n. Minden bokornak, f�sz�lnak k�sz�nt, minden fat�rzset megsimogatott. V�g nevet�s�t�l �bredtek a halak a v�zben, a madarak az od�ban, n�ha m�g a Napot is megel�zte az �bred�ssel. Ilyenkor a Nap gyorsan felk�szott az �gboltra, �s onn�t mosolygott a szem�veges le�nyk�ra.
A kisl�ny nagyon szeretett itt ebben a mes�s k�rnyezetben �lni, ahol a nagysz�lei laktak, de sajnos iskolaid�ben csak nagy ritk�n j�hetett l�togat�ba. Mikor meg�rkezett, Csipke a h�z kedvence boldogan szaladt el� �s vid�m farkcs�v�l�ssal k�sz�nt�tte �t, �s am�g Evelin a nagysz�l�kn�l t�lt�tte az id�t, nem is t�g�tott mell�le. Vele tartott a t�partra �s egy�tt szaladg�ltak a f�k k�z�tt.
T�rt�nt egyszer, hogy egy t�li h�tv�gi l�togat�skor Evelin �s Csipke ism�t kiszaladtak a t�partra. A tavacska felsz�n�t v�kony j�g bor�totta. A napsug�r onn�t nevetett a kisl�nyra, majd j�t�kosan �tsuhant a deres bokrokon, azt�n a h�lepte fa�gakon elid�z�tt. T�ncolt, cs�szk�lt, milli�nyi csillagot sz�rva a kisl�ny nagy, nagy �r�m�re. Evelinnek annyira tetszett ez a f�nyj�t�k, hogy vid�man tapsot, majd ugr�lt, �s forgott, �s t�ncolt � maga is. �nfeledten t�ncolt, p�rg�tt eg�szen addig, m�g megcs�szott a talpa alatt jegess� v�lt havon, elvesztette egyens�ly�t �s elesett. Szem�vege leesett a h�ba. El�sz�r megijedt, majd hunyorog� szemekkel, diderg� k�zzel igyekezett kitapogatni a szem�veget. �m sehogy sem tal�lta. Nem volt mit tenni, botork�lva elindult visszafel� a kis h�zik�hoz. Gondolta, l�t � olyan j�l, hogy hazatal�ljon.  K�l�nben is, majd Csipke seg�t neki.

 

�gy is t�rt�nt. Az �ton n�ha egy, egy fa�g megkarmolta az arc�t, belecsap�dott a szem�be, de � csak ment. �gy f�zott m�r, hogy �szre sem vette a karcol�sokat, nem is f�jt neki semmije. Nagyany� mikor megl�tta, r�m�lten csapta �ssze a k�t kez�t:
- H�t t�ged meg honn�t szalajtottak? Valaki t�n megkergetett? �s hol a szem�veged? Na, gyere hadd mossam meg a pofidat. N�zte unok�ja arcocsk�j�t, szem�t, �s cc�cc�g�tt hozz�, �s nem tetsz�en ingatta fej�t.
- Majd f�z�tt egy j� forr� te�t – mondta elgondolkodva.
Mikor a gyermek megitta a te�t, nagyany� bedugta az �gyba, hogy j�l �tmelegedjen. Szem�re pedig borogat�st tett.
           – Holnapra rendbe j�n! – mondta. – Pr�b�lj aludni egy kicsit!
Est�re vissza�rtek a sz�l�k is. Nagyany� elmes�lte mi t�rt�nt, megn�zt�k a gyermek szem�t is. El�g cs�nya, v�res volt m�g, �s duzzadt is.
Nagypapi l�tta a sz�l�k aggodalm�t, �s �gy sz�l:
- Ejnye, gyerekek, csak nem estek k�ts�gbe? A mama m�r ell�tta Vel dolg�t. Megl�tj�tok reggelre kutya baja sem lesz.
Elj�tt a reggel. Minden bizakod�s ellen�re, minden gy�gym�d ellen�re, Evelin szeme nem javult. S�t! Cs�nya v�lad�kos lett, ami �gy leragasztotta pill�it, hogy ki sem tudta nyitni a szem�t.
- Orvoshoz kell vinni a kisl�nyt – mondta most m�r ellenkez�t nem t�r� hangon az �desapa. Seg�tettek a gyermeknek fel�lt�zni, be�ltett�k az aut�ba �s elvitt�k az �gyeletre, ahol megvizsg�lt�k.  
- Egy kis gyullad�s – mondta az orvos -, biztosan az �gt�l, aminek nekiment. �rok fel cseppeket, att�l hamar helyre j�n. P�r nap �s megint mehet iskol�ba.
Haza�rve a nagysz�l�knek is elmondt�k, amit az orvos mondott, majd elk�sz�ntek.
– Vigy�zzatok Evelinre! Majd telefon�lunk minden nap! – mondt�k m�g az aut�b�l, �s m�r messze is j�rtak.  
A napok unalmasan teltek. Evelin csak fek�dt az �gy�ban. Se nem j�tszhatott Csipk�vel, se nem szaladg�lhatott a t�parton, de m�g csak nem is olvashatott vagy t�v�zhetett, hogy ne er�ltesse a szem�t. A v�lad�koz�s m�r megsz�nt. Az orvos javaslat�ra, aki hetente egyszer megl�togatta az �regeket a kis h�zban, levett�k a k�t�st a szem�r�l. De szigor�an meghagyta, p�r napig m�g ne n�zel�dj�n. S�t, az ablakot sem szabad kinyitni, a f�gg�ny legyen mindig beh�zva, �s a kutya nem j�het a beteg szob�j�ba. Az egyetlen sz�rakoz�sa az volt a kisl�nynak, hogy nagyi�k felv�ltva olvastak neki szebbn�l szebb t�rt�neteket.
V�gre letelt az id�, amit az orvos javasolt �s Evelin kinyithatta a szemecsk�it, feltehette a szem�veg�t is. De �, jaj! Mi t�rt�nt? A kisl�ny sikongani kezdett. Azt kiab�lta:
- Dr�ga mamik�m! Hiszen nem l�tok semmit! Elromlott a szem�vegem?
Mire a sz�l�k meg�rkeztek az orvos m�r ott volt �s a kisl�ny szemeit vizsg�lgatta. Fej�vel rosszall�an b�logatott. Arc�ra teljes tan�cstalans�g �lt ki. A szoba fali is szomor� sz�rk�v� v�ltak, m�g a festm�nyen l�that� h�lgy arca is k�nnyes lett, Csipke pedig a k�sz�br�l figyelte mi is t�rt�nik.   
- Sajnos a s�r�l�s �s az azt k�vet� fert�z�s komolyabb volt, mint gondoltuk. Egyel�re �gy t�nik a l�nyuk elvesztette a l�t�s�t. Be kellene hozni a klinik�ra, tov�bbi vizsg�latokra.
Evelin tov�bbra is a nagysz�l�kn�l lakott, akik minden orvosi utas�t�st betartottak. A sz�l�k rendszeresen telefon�ltak, h�tv�g�kre mindig ott voltak seg�teni, hogy az id�s nagysz�l�k is pihenhessenek egy keveset. Odakint m�r r�g elolvadt a h�, a kis tavacsk�n sem volt m�r j�g. Evelin annyira unatkozott m�r, hogy elt�k�lte � bizony meggy�gyul, �s majd megint j�tszhat kedvenc hely�n. �s akkor v�gre mindenki �r�lni fog, �s m�g az iskol�ba is �r�mmel j�r majd. Ett�l fogva minden �jjel csod�s dolgokat �lmodott. T�nd�rek, Angyalok, �s valami k�l�nleges, meleg F�ny j�ttek hozz�, �s gy�gy�tgatt�k a szemeit. �lm�ban l�tta a k�k tavacsk�t, a benne cik�z� halakat. J�tszadozott kedvenc kutyus�val, �s az ablakon kereszt�l l�gy szell� simogatta az arc�t. Majd egyre er�sebbnek �rezte mag�t, �s fel akart kelni az �gy�b�l, de az agg�d� feln�ttek nem mert�k neki megengedni. Ett�l Evelin �lmai zaklatott� v�ltak. Minden �jjen egy hang azt s�gta neki:
- Kelj fel! Nyisd ki az ablakot! Megl�sd valami csoda fog t�rt�nni!
Mikor Evelin �gy �rezte kell� er�re kapott, lassan, nagyon, nagyon lassan lecsusszant az �gy�r�l. L�baival megkereste a papucs�t, beleb�jt �s fel�llt. Egy pillanatra megsz�d�lt, a sok fekv�st�l elgyeng�lt izmai nehezen mozdultak. Azt�n elindult. Tudta j�l merre van az ablak. Azt is tudta hol van a k�p a falon, hol van a sz�k, amin nagyap� szokott �ld�g�lni. Kezeivel v�gig tapogatta a berendez�st, a falat, �s mikor felismerte a t�rgyat, gondolatban megn�zte a szob�j�t, hogy �ppen hol is tarthat, majd folytatta nem �ppen k�nny� �tj�t. Norm�lis esetben ez csak p�r l�p�s lett volna, de �gy kicsit tov�bb tartott. V�gre el�rt a sz�kig, ami az ablak el�tt �llt. Onn�t az ablakhoz tipegett. Kitapogatta a z�rat, a kilincset elford�totta, �s kit�rta az ablakot, ami legal�bb k�t h�napja nem volt kinyitva. Arc�ba t�dult az udvari friss leveg�, benne finom vir�gillattal.  
A sz�ken �cs�rg�tt, amikor az ablakon kereszt�l nagy csahol�s k�zepette berontott Csipke, az � kedvenc kiskuty�ja, de nem szalad �m oda hozz�, hanem mintha valamit kergetett volna, nyargalt v�gig a szob�ban. Hirtelen, a kisl�ny szemein l�gy simogat�st �rzett. Majd m�g egyet, �s m�g egyet.
- Vajon mi lehet ez? – k�v�ncsiskodott �s �szt�n�sen kinyitotta a szemeit. Valami sz�rke hom�ly lebegett el�tte ak�r egy f�gg�ny, majd apr�nk�nt k�rvonalak rajzol�dtak ki mindenfel�. Csipke ott �lt el�tte, �s mikor �szrevette, hogy Evelin re� n�z, fel�llt �s farkcs�v�lva figyelte kis gazd�ja minden mozdulat�t. Nem messze t�le, egy a leveg�ben t�ncol� mad�rra lett figyelmes a kisl�ny. M�g hom�lyosan l�tta, de abban biztos volt, hogy �lm�ban tal�lkoztak m�r. Hossz� cs�re volt, �g� v�r�s sz�rnyai gy�gyer�vel b�rtak. Ha kit�rta a f�ld �j napra virradt, �s v�r�sben izzott a Nap is t�le.
- Csipke! Elhoztad nekem a Hajnalmadarat? H�t honn�t tudtad, hogy �lmaimban mindig velem volt?  
Csipke �gy n�zte, mintha �rten�, amit mond. Fark�t boldogak cs�v�lta, f�lecsk�i �gre n�ztek. A szobaajt� lassan csikordult. A r�sen �t �desanya agg�d� tekintete k�mlelt az �gy fel�, majd mikor l�tta, hogy az �res, k�rbep�szt�zta a szob�t �s megpihent az ablak el�tt a sz�kn�l, �s �sszetal�lkozott a kisl�ny tekintet�vel.
- Evelin! – ki�ltott. – Hogy ker�lsz te oda?
Evelin lesz�llt a sz�kr�l �s elindult anyja fel�. Eddigre m�r a t�bbiek is ott tolongtak a szobaajt�ban, �s meghat�dottan szipogtak.
Nagyany� �gy suttogott:
- A term�szet okozta a bajt, �s a term�szet helyre is hozta azt!

                         (Szab� Gitta: 2011-01-17)