A csodabogy�

    T�rt�nt egyszer, hogy egy sz�p ny�ri napon, az �t por�t sz�l �rfi kavarta.  Hol a magasba emelte, hol tovaszalajtotta, majd j�t�kosan k�rbeforgatta, v�g�l visszaejtette az �tra. Egyszer csak, a porfelh�n �t felt�nt egy nagykalapos alak. Lassan, g�rnyedten j�rt. Szeg�ny, v�konydong�j�, rongyos ruh�s leg�ny volt, ki s�lyos l�pteit a z�ldell� mez�re ir�ny�totta, majd lefek�dt a f� k�z�. Kalapj�t maga mell� tette, szemeit lehunyta, m�lyen beszippantotta a friss f� illat�t, �s hagyta hadd s�sse a nap az arc�t.
    F�radt volt, elgy�t�rt, de sok�ig nem maradhatott �gy, hiszen az �hs�g mardosta a gyomr�t. Oly hangosan korgott, hogy felverte az eg�sz k�rny�ket. Kinyitotta szem�t. F�lig fel�lt, cs�ndesen k�rbetekintett a t�jon, s ekkor �szrevette, hogy kalapja nem ott volt, ahov� letette. Er�sen vakarta a fej�t, gondolkodott, mi t�rt�nhetett. Majd �rte ny�lt, mag�hoz h�zta, ler�zta r�la a port. Ahogy r�zogatta, egyszer csak egy cser�pdarab pottyant ki bel�le. A leg�ny nagyot n�zett, meresztgette szemeit, majd kez�be vette, forgatta, m�g nem megcsillant rajta a napf�ny. Ett�l a cser�p mosolyogni kezdett.  
    - Sz�p napot neked, kedves v�ndor!  
    - Neked is! – v�laszolt a leg�ny, �s csak �mult, b�mult, �s m�g jobban csod�lkozott. – Ki vagy te, mi vagy te, hogy besz�lni tudsz?
    - �n egy csodacser�p darabja vagyok. Az �n gazd�m egy apr�cska man�, � k�ld�tt hozz�d.
    - �s mit kezdjek �n egy t�r�tt cser�ppel? – k�rdezte a leg�ny, de nem tudott tov�bb t�rsalogni a cser�ppel, mert a gyomra ism�t hangosan korgott. Tenyer�vel �rny�kot vetve szeme f�l�, k�rben�zett, h�tha l�t valami ehet�t. De se k�zel, se t�vol nem l�tott semmit.  Fogta a cserepet, zsebre v�gta. Gondolta j� lesz m�g valamire, ha m�sra nem, esetleg borotv�lkozni, hiszen m�r sarjadt a bajusza imitt-amott.
    �reg kalapj�val kez�ben �tnak eredt. Nem tudta merre, hova tar, csak ment egyenesen az orra ut�n. Valahonn�t ny�sz�rg�st hallott. Nem gondolkodott sok�ig, elindult a hang ir�ny�ba.  N�h�ny l�p�s ut�n egy bokor �gas-bogas koron�j�ba akadva egy apr�cska l�nyt, egy indurka-pindurka man�t tal�lt, aki k�ts�gbeesetten kap�l�dzott, �gy egyre jobban belegabalyodott a v�kony �gak sz�vet�be. A leg�ny gondolt egyet. Zseb�be ny�lt �s el�vette a cser�pdarabot, melynek �les sz�leivel vagdosni kezdte az �gakat, amelyek ugyan jajongtak, de v�g�l elengedt�k a man�t. A kis ember nagyot l�legzett �s �gy sz�lt:
– J� t�t hely�be j�t v�rj! Mert kiszabad�tott�l a gonosz Fogvatart� �rm�ny karmai k�z�l, aki csak itt ebben a csodabokorban lakozik, olyan aj�nd�kot adok neked, ami eg�sz �leteden kereszt�l hasznodra lesz - mondta, �s huss, m�r ott sem volt.
A bokor, mint aki �ppen �letre kelt, egy csap�sra tele lett piros, illatoz� bogy�val.  A bogy�k suttogtak a leg�nynek:
- Gyere ifj� �s egy�l bel�l�nk. Ne f�lj, nem b�ntunk. A man� k�ld�tt minket, hogy j�l lakhass.
    Az ifj� nem t�tov�zott, nem gondolkodott, hanem azonnal nekil�tott az ev�snek.  Nem t�r�d�tt azzal, hogy ki l�tja, ki nem, csak t�mte mag�ba az �lelmet. M�g boldogan majszolt, addig egy mad�rka rep�lt �ppen arra a bokorra, amir�l a leg�ny evett, �s dalolni kezdett:
- Szeg�ny legy�n, hallod-e?
  Bogy� magj�b�l t�gy a zsebedbe!
  Ha meg�hezt�l sz�rd a f�ldre,
  Csodabogy�-bokor lesz bel�le!
    Ezzel a mad�rka tovar�ppent, �s a leg�ny azon kezdett tanakodni, vajon mi�rt t�rt�nik vele ez a sok csoda? Hiszen � csak egy koldusszeg�ny f�ld�nfut�, akinek nincsen senkije ezen a vil�gon. Igaz, halv�nyan eml�kszik m�g r�, amikor apr�cska gyermek volt, akkora, mint egy babszem, �s a csod�j�ra j�rt a k�rny�k, akkor a falu leg�regebb embere azt j�solta, hogy m�g nagy dolgokat visz majd v�ghez. De mit is tudna � nagy dolgokat v�ghezvinni, mikor m�g mag�t sem tudja ell�tni?      Valahogy most m�gis hinni kezdett a j�slatban, �s �gy tett, ahogy a mad�rka javasolta. Zseb�be dugott n�h�ny magot, �s vil�gg� indult. Mikor elf�radt meg�llt, el�ltetett n�h�ny magot, �s ripsz-ropsz el�tte termett a csodabogy�-bokor. Mikor j�llakott, led�lt aludni egy kicsit. Leped�je volt a f�ld, takar�ja az �gbolt, p�rn�ja a rem�ny. Mikor fel�bredt, nem k�sz�nt�tte m�s, csak a korg� gyomra. Olyan �hes volt, egy eg�sz diszn�t is meg tudott volna enni.  De nem hogy diszn� nem volt, m�g a csodabogy�-bokrot sem tal�lta sehol. Egy r�vidke ideig bamb�n b�mult maga el�, gondolkodott vajon mi is t�rt�nhetett, mikor a cser�pdarab mocorogni kezdett a zseb�ben.
- �des gazd�m! Ne t�rd a fejed tov�bb, majd �n el�rulom neked a titkot.
A leg�ny el�vetet a cserepet, �s k�rd�n n�zett r�.
    - Tudod - kezdte a cser�pdarab -, ezek a bokrok csak egy napig �lnek. Ez�rt kell mindig magot gy�jteni, �s �jra �ltetni. �s ez�rt kell neked eg�sz �letedben a sz�nt�kat, patakpartokat j�rnod, hogy a hozz�d hasonl� szeg�nyeknek, mindig legyen ennival�juk. Mert tudd meg, a te dolgod, hogy egyetlen szeg�ny ember se �hezzen.
    A leg�ny hallgatta a cserepet, amit az apr�cska man� k�ld�tt hozz�, majd �gy sz�lt:
- Sz�val, azt �ll�tod, hogy m�g �lek, j�rnom kell a vil�got? �s mi lesz, ha megbetegszem, vagy valami�rt nem tudok tov�bb menni, �s m�gis csak �hezni fognak az emberek?
    - Erre nem ker�lhet sor. Van egy m�dja, hogy ne kelljen �r�kk�n-�r�kk� menned, koptatnod a bocskorod, �s m�gis legyen elegend� bogy�.
    - M�gis milyen m�dja lehet ennek?
    - El�rulom, de figyelj j�l, mert csak egyszer mondom el, �s azut�n az �n munk�m befejez�dik, vissza kell t�rnem az apr�cska man�hoz. Az egyetlen m�d az, hogy egyszer k�rbe kell j�rnod a F�ldet. Az egyenl�t� ment�n kell haladnod, �s mikor visszat�rsz a kiindul� ponthoz meg kell n�s�ln�d. Akkor, ezek a bokrok t�bb m�s ehet� bogy�s testv�r�vel egy�tt �r�k �letet kapnak, �s az �vszakoknak megfelel�en, valamelyik�k mindig teremni fog. �gy biztos�tva embernek, �llatnak biztos �lelmet.
    Ahogy az utols� szavak is elhangzottak, a leg�ny kez�ben a cser�pdarab porr� lett, a sz�l kif�jta a tenyer�b�l, �s vitte messze, egyre messzebb. Egyed�l maradt a leg�ny. El�ltetett n�h�ny magot, majd j�l belakm�rozott a piros bogy�kb�l, n�h�ny magot ism�t a zseb�be dugott. Fogta rongyos karim�j� kalapj�t �s �tnak indult.
    Ment, ment, mendeg�lt. Nem tudta merre, csak ment. Hirtelen azt vette �szre, hogy az �res zseb�t h�zza valami. beleny�lt, �s mikor kih�zta a kez�t, egy fakeretes ir�nyt� volt benne. Az ifj� szem�ld�ke felszaladt a homlok�ra a csod�lkoz�st�l, majd arra gondolt, biztosan a man� k�ldte seg�ts�g�l. Most m�r egy kicsit sem agg�dott, hogy ne tudn� teljes�teni a r� b�zott feladatot. Ment mindig arra amerre az ir�nyt� mutatott. Vagyis, ellenkez� ir�nyba, mert az egyenl�t� D�li ir�nyban volt t�le. Hegyet m�szott, �t�szta az tengereket, haj�ra sz�llt, majd rep�l�re. Mikor a Nap olyan melegen s�t�tt, hogy a leveg� s�rg�n vibr�lt, tudta, meg�rkezett. M�r csak az egyenl�t�t kell, v�gig j�rja. Nyugat fel� indult el. Ism�t m�szott, �szott, rep�lt. Hol s�rban, hol h�ban bukd�csolt. Ha meg�hezett el�ltetett n�h�ny magot.
    �gy telt el kereken h�rom esztend�. Ism�t ott �llt a z�ldell� mez� sz�l�n, ahonn�t elindult.  M�r messzir�l l�tta, hogy egy piros-feh�r p�tty�s ruh�s le�nyz� gy�jt�get szedret a sz�r�s bokorr�l. Odal�pett hozz�. A l�ny feltekintett a f�rfiv� �rett leg�nyre, �s mint aki �pp csak el�z� nap k�sz�nt el t�le, a nyak�ba ugrott �s �gy sz�lt:
- De j�, hogy megj�tt�l! �gy hi�nyozt�l!
    A leg�ny nem sz�lt semmit. Megfogta a le�ny kez�t. A faluban egyenesen a templomba mentek, �s �sszeh�zasodtak. Sorban sz�lettek a gyermekeik, �s ah�ny gyermek sz�letett, annyi bogy�t term� bokor n�tt szerte a vil�gon. Volt csipkebogy�, szeder, k�k�ny, �fonya, bodza, ribizli, egres, �s ki tudja m�g h�ny f�le, fajta. Sz�ks�g is volt r�juk, mert olyan nagy lett a csal�djuk, hogy bizony nem tudtak annyi ennival�t el�teremteni, hogy mindenki j�l lakhasson.
    �gy t�rt�nt, hogy mindenf�le zord t�jon is teremnek bogy�k, h�sukat k�n�lva az arra t�ved�knek, �s v�gre a leg�nyb�l lett f�rfi nem v�ndorolt t�bbet, hanem b�kess�gben, boldogs�gban �lhet csal�dj�val.

(Szab� Gitta: 2011-06-26)