A hoppon maradt nyuszi csal�d

T�rt�nt egyszer, hogy a kerekerd� �szaki sark�ban, az egyik dombocska oldal�ba, egy kid�lt fa takar�s�ban, egy takaros kis od�ban a nyuszi csal�d k�sz�lt a t�lre. Nyuszi papa, nyuszi mama �s a h�rom apr�s�g a legnagyobb nyugalomban t�lt�tt�k az utols� napokat a t�l be�llta el�tt, hiszen �l�skamr�ikat r�g telehordt�k megannyi finoms�ggal. Az egyikben sok finom s�rgar�pa, a m�sikban friss k�posztafejek sorakoztak sz�pen egym�s mell� t�ve.

A varj� szokta h�r�l hozni, mikor �rkezik meg a hideg, �s hozza mag�val a h�takar�t. �s a varj� m�r k�t napja meg�rkezett.  De bizony megj�tt a t�l is hamarosan. El�sz�r csak z�zmar�t lehet az �gakra, majd j�gcsapokat szobr�szkodott a lecseppen� p�r�b�l, v�g�l betakart mindent finom porh�val.

Egyik reggelen nyuszi papa kiment a r�p�s kamr�ba, hogy ennival�t vigyen az �bredez� csemet�knek, akik igen j� �tv�ggyal voltak meg�ldva, �m mikor kinyitotta a karma ajtaj�t, �s bel�pett rajta a h�v�s helyis�gbe, bizony csak meresztgette a szemeit, pislogott �s �muldozott, mert egy fia nem sok, annyi r�p�t nem l�tott sehol. A kamra �resen t�tongott. De m�g hogy! A falon volt egy lyuk is. Valaki kirabolta �ket!

- Anyjuk! Gyere gyorsan! – ki�ltott nyuszi papa.

Az asszony hanyatt homlok rohant.

- Csendesebben kiab�lj! Megbolondult�l? Felvered a gyerekeket!

- Hagyd m�r! Nem l�tod? �res a kamra!

Nyuszi asszonys�g k�rben�zett, �s majd el�jult a meglepet�st�l. Duci mancsait �sszecsapta!

- Most mi lesz vel�nk? Ki volt ez a gal�d? Mit adunk a gyerekeknek? Gyeng�k m�g, nem b�rj�k ki tavaszig!

- J�l van m�r, ne k�r�lj, mint egy ty�k! – mordult nyuszi papa, mag�t is nyugtatgatva. – M�g ott a k�poszta, majd azt essz�k. – mondta m�g �s ment is a k�posztat�rol� fel�. De bizony az is �resen kongott!

- Hogy a m�nk� csapna bel�! – toppantott a papa d�h�ben! – Ki volt ez az �tkozott, csak ker�lj�n a kezem k�z�!

Nem volt mit tenni, felkeltett�k a h�rom apr�s�got, j�l fel�lt�ztett�k t�li bund�ba �ket, �s felkerekedtek, hogy megkeress�k az ellopott eles�get.

Mentek, mentek, mendeg�ltek, m�gnem az egyik odvas f�n�l nagy z�mm�g�sre figyeltek fel.

- Hah�! – ki�ltott nyuszi papa. – Nem vitt�tek el v�letlen�l a r�p�nkat? Nem tudunk a gyerekeinknek enni adni!

- Z�mm! Z�mm! Mi ugyan nem! – r�ppent ki az od�b�l egy m�hecske. – L�tod, milyen kicsik vagyunk? El sem b�rn�nk. De, hogy �hen ne maradjanak a cs�pps�gek, tudunk nektek adni egy kis m�zet. Szerencs�re a ny�ron gy�jt�tt�nk eleget.

A nyuszi sz�l�k h�l�s sz�vvel megk�sz�nt�k az aj�nd�kot, �s a leger�sebb nyuszi csemet�re, Izmocsk�ra b�zt�k. �gy bandukoltak tov�bb.

Mendeg�ltek tov�bb, keresg�lve az elt�nt �lelm�ket, a tolvajok nyom�t, de semmit sem tal�ltak. H�retlen az egyik fa �g�n egy vid�m m�kuska ugrabugr�lt. Gyorsan meg is sz�l�tott�k:

- J� napot M�kuska! K�rlek, nem menj el!

A m�kus abbahagyta az ugr�ndoz�st, len�zett a f�ldre.

- Mit szeretn�l nyuszika?

- Nem l�ttad v�letlen�l a r�p�csk�inkat? Valaki elvitte a kamr�nkb�l, �s most �hesek vagyunk! – sir�nkozott nyuszi mama.

- Nem! Nem l�ttam, de sok mogyor�t rejtettem el m�g az �sszel, sz�vesen adok nektek n�h�ny szemet!

A nyuszi csal�d igen h�l�s volt az �jabb adom�ny�rt, �s a legdundibb nyuszi csemete, Husika h�t�ra tett�k. �gy mentek tov�bb.

El�rkeztek az erd� legvastagabb t�rzs� f�j�hoz, melynek v�delm�ben egy hatalmas gomba pihent. Kalapj�t alaposan a szem�be h�zta, �gy akarta a telet �tv�szelni.

- J� napot! Kedves Gomba �r! Nem l�tta v�letlen�l ki vitte el a k�poszt�nkat, meg a sok sz�p r�p�nkat az �l�skamr�inkb�l? Egy morzs�nyit sem hagytak, �s nem tudunk a gyerekeinknek enni adni! – sop�nkodott nyuszi mama.

- Sajnos nem l�tta. A kalapom eltakarta a szemem. �m, itt lent a fa alatti j�ratokban �l egy hangyaboly, l�ttam milyen szorgosan gy�jt�tt�k az �lelmet, tal�n �k tudnak nektek seg�teni. �n hi�ba is adn�k nektek ennival�t, nincsen sz�motokra alkalmas �lelmem! – s�hajtott Gomba �r.

- Az�rt k�sz�nj�k sz�pen a j� tan�csot! – feleltek k�rusban a nyuszik, �s ism�t �tra keltek. P�r l�p�snyire megtal�lt�k a f�ldalatti j�rat bej�rat�t, �s ott nyuszi papa er�s tappancsaival topogni kezdett, amit a f�ld a j�ratba visszhangzott, hatalmas d�nget�s form�j�ban, amire a hangyakir�lyn� riadtan �bredt t�li �lm�b�l, �s kiss� morcosan ki�ltott ki:

- Ki d�r�mb�l ilyen hangosan? Ki nem hagyja nyugodni n�pemet? Katon�k! N�zz�tek meg mi t�rt�nik!

A hangyakaton�k a bej�rathoz siettek. L�tj�k �m, hogy egy nyuszi csal�d v�rakozik odakint.

- Mi�rt zavartok minket? – k�rdezte egy id�sebb katona a csal�dot.

- Mi, a kis domb oldalt�, a kid�lt fa m�g�tti od�b�l j�tt�nk, mert valakik ellopt�k az �lelm�nket, �s �ket keress�k. Nem l�tt�tok v�letlen�l? S�rgar�pa �s fejes k�poszta volt n�luk.

A katona megvitte a h�rt �rn�j�nek, aki azt �zente a nyusziknak:

- Sajnos nem l�ttuk a gaz tolvajokat, de hogy �hen ne haljatok, tudunk adni nektek finom morzs�t.

Ki is adta az utas�t�st a dolgoz�knak, hogy vigyenek annyi morzs�t, amennyit nyuszi mama a k�t�ny�ben el tud vinni.

Bizony h�l�lkodtak a nyuszik, mert m�r nem f�ltek att�l, hogy �hesen kell a telet �tv�szelni�k. Elk�sz�ntek �s hazaindultak. Ki is melegedtek a cipeked�sben. Alaposan el is f�radtak. Nyuszi papa a kamra fal�n a lyukat betapasztotta, majd a kapott �lelmet sz�pen a polcokra helyezt�k. Igaz, nem volt t�l b�s�ges a k�szlet, nem jut bel�le uzsonna �s t�z�rai, de ha okosan kim�rik mindig, �ppen kitart a tavasz j�tt�ig. �r�ltek minden alkalommal, amikor �tkeztek a finom �s v�ltozatos, t�panyagban d�s �telnek. M�r el is felejtett�k a tolvajokat. De bizony nem felejtette et a varj�, aki eg�sz �tjukon a nyomukban volt, �s l�tta, hallotta az eg�sz t�rt�netet. Egy alkalommal mikor hullott di�t gy�jt�getett eb�dre, k�zel ker�lt az emberek otthon�hoz. Lesz�llt a ker�t�sre. Gondolta besz�lget egy kicsit az ott �l� �llatokkal. Hi�ba, no! Szeretett pletyk�lkodni. El is mondta nyuszik��k eset�t, hogy szeg�nyek ott maradtam h�rom gyerekkel �lelem n�lk�l, �s hogy az erd� �llatai seg�tett�k ki �ket nagy bajukban. Erre az �reg kecskeap� b�natos mekeg�ssel sz�lalt meg:

- Meek! �n �gy r�stellem, de �n vettem el a k�poszt�jukat, mert v�ns�gemre nem tudom magamt�l kih�zni a f�ldb�l �ket. Gondoltam m�g megmarad nekik a r�pa, nem lesz olyan nagy a baj. Meg�g�rte, hogy a tavasz be�llt�val elmegy nyuszi�khoz, bevallja tett�t, �s bocs�natot k�r.

- I�! I�! – b�g�tt a szam�r is. – Sz�gyellem bevallani, de a r�p�kat �n cs�rtam el! Annyit dolgoztam eg�sz ny�ron, m�r nem volt id�m arra, hogy magam gy�jtsek ennival�t t�lire. Azt gondoltam, ott lesz m�g a k�poszta nekik, nem teszek nagy k�rt. De ha j�n a tavasz, elmegyek hozz�juk, �s bocs�natot k�rek!

Az �llatok k�z�tt nagy volt e felh�borod�s, de valahol meg�rtett�k a k�t tolvajt. Csak azt nem �rtett�k, mi�rt nem k�rtek seg�ts�get, biztosan tal�ltak volna m�s lehet�s�get.

Szerencs�sen eltelt a t�l. Semelyik �llat nem �hezet, nem f�zott. A kis nyuszik is sz�pen cseperedtek. Az els� rig�f�ttyre kiszaladtak a szabadba, hogy v�gre egy nagyot hanc�rozhassanak. A nagy hanc�roz�sban �pp csak fel nem l�kt�k az �rkez� szamarat �s az �reg kecsk�t.

- Ni csak! H�t ti mi�rt l�gatj�tok a fejeteket?

- Meek! I�! Sz�leitekhez j�tt�nk – v�laszolt a k�t �llat.

- Mama, papa! Vend�gek �rkeztek! – szaladtam od�jukba a csemet�k.

Nyuszi sz�l�k v�gig hallgatt�k a vallom�sokat, elfogadt�k a bocs�natk�r�st, de az�rt elmondt�k mennyire megijedtek, hogy a kis nyuszik odavesznek a zord hidegben. V�g�l megbesz�lt�k, hogy amikor a k�vetkez� t�lre gy�jt�getnek, majd egy k�l�n kamr�ba tesznek annyi �lelmet hogy a k�t r�szorul�nak is jusson bel�le. Hogy ne kelljen nekik ekkora galib�t okozniuk. Cser�be, foglalkoznak a gyerekekkel, seg�tik �ket abban, hogy alaposan megismerj�k a m�sik �llatokat, a vesz�lyeket, hogy hov� szabad, hov� nem szabad menni�k.

A mes�nek v�ge! Aki nem hiszi, j�rjon ut�na!

2014-03-04