Árvíz idején

Sosem fogott össze még ennyi emberi kéz,
családban is van most gond éppen elég.
A hideg árban állva, haragját mind elfeledte,
s hogy tegnap még látta; a szomszéd szemében gyűlölet ég.

Még él a tanyáknak színes világa,
hol most együtt mozdul a sokféle segítő kar,
hol hadakoznak az áradó Tiszával, Dunával,
s ne legyen tovább sárlakó a magyar.

A Duna hídján állok most elmerengve.
Nézem a mélyben tajtékzó habot.
Tudom, a pusztítástól most rossz a kedve
a költőnek is, hisz nem ily rímeken gondolkodott.