K�ny�rg�s!

Uram, Te megteheted,

Mentsd meg a sok s�r� embert!

Legyen v�gre v�ge az es�nek,

A foly�k, patakok h�mp�lyg� d�h�nek.

K�rve k�rlek! Bocs�sd meg az embernek

Mit v�tett, s v�t ma is a F�ldnek.

Szeresd s �leld kebledre,

Ak�r egy t�kozl� gyermeket.

Az emberek t�n, most gy�l�lnek t�ged,

Mert oda lett minden, amit el�rtek.

Mert elmosta az �r a kis port�t,

Melyen szorgos kezek fogt�k a kap�t.

K�rlek Uram! V�z alatt mind a f�ld!

Tocsog �s lucskos, �s nem kap leveg�t.

Rothad a vet�s, d�l a fa, omlik a hegytet�,

V�lyogh�zakat bor�t be a sz�rny� iszapf�rd�.

Uram! L�sd, mily szert� az ember,

A bajban, ott �llnak mind egym�s mellet.

K�rlek, der�lj�n fel j�s�gos lelked,

Mert m�r nincs helye a k�nnyeknek!

(Szab� Gitta: 2010-06-03)