Ap�m

Ott �lt�nk, egym�s mellett,

A f�lhom�ly lepte, kis teremben,

K�r�l�tt�nk rokonok serege,

S gy�szol� vend�gek.

K�z�pen, a ravataloz� asztalon,

Pihent egy cs�ppnyi kopors�,

Nagyb�ty�m hamvait vigy�z�n.

V�rta az utaz�st, a v�gs� �ton.

A kis szob�ban s�lyos csend honolt,

Melyet megt�rtek, halk szipog�sok,

Fel-felszakad� s�hajok,

Keserves, ny�sz�rg� s�r�sok.

Tudom, nagyon szeretted �t,

Ki, most v�gleg elk�sz�n,

Hal�la t�ged is meggy�t�rt,

Szemed sark�b�l a k�nny el�t�rt.

�n csak n�ztelek, b�natos szemeimmel,

Hogy f�radt kezeddel, t�rl�d k�nnyeidet,

Akkor �reztem valami k�z�set veled,

S ny�ltam, hogy foghassam a kezed.

Te elfogadtad, megszor�tottad,

S �gy k�z a k�zben maradt,

Nem h�ztad el, ott hagytad,

M�g a pap besz�lt, mozdulatlan.

V�gre foghattam a kezed,

Mely egykoron, any�mat �lelte,

S tal�n simogatta gyermeki fejem,

Melynek eml�k�t a m�lt eltemette.

Boldog vagyok, mert �rezhetlek,

Kezed, s lelked �rinthetem,

P�r percig gyermek lehetek,

K�r, hogy ez�rt, valakinek halnia kellett.

                        (Szab� Gitta: 2007-08-27)