Csöppnyi csermely

Csöppnyi csermely csendesen csordogál,
Csillogó cseppje csacsog a fürge pataknál,
Majd csengő kacagással csobban belé,
S elvegyül, hűvös vízének selymén.

Játékosan kanyargó patak cseppje fröccsen,
A gömbölydedre mosott kavicstesten.
Fahíd alatt locsogva szalad tova,
Kis zuhatagba izgatottan beletoccsan.

Csacsogó csermely cseppje csodálkozik,
Nagy folyammal mikor találkozik;
- Hogy jutott ő ily messzire,
Óceánnak mély és sós vizébe!?

Ő csak a patakkal fecserészett,
Cseppcsatázott kristálytiszta vizében.
Csodálta benne a cikázó halakat, s a
Testükön megcsillanó sugarakat-.

Most csak ámul-bámul, mily szép a tenger,
Mennyi csoda rejtőzik benne!
Csodálkozott, míg bele nem fáradt,
Sós víz cseppje nyújtott neki ágyat.

Csöppnyi csermely cseppje szél hátán hazatért,
Csermely-anyja ölébe csacsogva csöppent belé.
Csermely csepp egész nap csak cseverész,
Csepp szemében meghatottság cseppje kél.

(Szabó Gitta: 2010-05-26)