Álom

Álmomban álmot láttam,

Egy angyal szállt az ágyamra.

Kézen fogott és repített,

Oda, hol megszülette.

Gyöngyvirágos kertben,

Vidáman kergetőztem,

Mikor anyám kiáltott:

- Édes lelkem!

Gyere hamar az ölembe!

Szaladtam nevetve,

Ölelő kezeibe,

Boldogságtól csillogón néztem

Meleg, zöld szemeibe.

Rám nézett, s én megborzongtam,

Szelíd mosolya lelkem simogatta.

Régóta vártam ezt a percet,

Hiszen édesanyámat nagyon szerettem.

Puha, meleg kezeivel,

Sima hajam kócolta,

Forró ajkaimmal,

A szeretetet rá csókoltam.

Ám jött az angyal, angyal szárnyán,

Szólt hozzánk, csengő hangján:

- Lejárt az idő, menni kéne,

A Mennyországba haza kell, térjek!

Fogta kezem, s repített,

Az ágyamba épp csak beleejtett.

Puha ágyam melegsége,

Olyan volt, mint anyán ölelése.                                    

Többé már nem félek,

Hisz örökké velem van anyám,

Karjai közt szendergek,

S karjai közt ébredek.

                               /Szabó Gitta/

2003.05