Gyermekkorom

�! Te kegyetlen gyermekkorom

Mi�rt f�jsz ma is oly nagyon?

Ha eml�keim k�zt kutatok,

Csak f�jdalom s keser�s�g mit tal�lok?

Kisgyermek koromban, az �let

Cs�nya tr�f�t �z�tt velem.

A r�t hal�l szemet vetett any�mra,

S elrabolta t�lem.

Az�ta �resen tengetem �letem,

Mert tudatom elz�rta azt a gyermeket,

Ki akkor oly nagyon szenvedett

S k�nnyeivel locsolta a keresztet.

Lelkem sebei m�r k�rgesek,

B�r ha gondolataim haza t�vednek

F�j�n zokogva t�r el� a kisgyermek,

S vakon keresg�l sz�p eml�keket.

Felr�mlik neki egy patak �s egy h�z,

Hol �desanyja v�rt re�.

Reszketve �ll a kisgyermek,

S f�l�n ny�jtja kez�t, hogy �t�lelje.

A mozdulatt�l hirtelen elt�nik az eml�k,

Feled�s f�tyl�ba burkol�dzik, hogy elmehess�k.

Elmegy s itt hagy engem egymagam,

Hogy j�rjam utam untalan.

Itt vagyok, magam vagyok.

F�j� lelkem testet �lt.

M�r l�tom magam a t�k�r el�tt

Ki mintha messzir�l j�nne,

F�radt s elgy�t�rt.

Megr�zom magam, �BREDJ!

Dolgod van m�g, mit el kell, hogy v�gezz!

Szemem megcsillan, n�zi a t�k�rk�pem,

Ejnye! Te bolond, gy�zd le az eml�ket!

                                            /Szab� Gitta/