Boldog anyák napját!

Oly bánatos volt mindig e nap nékem,

Hisz nem volt kinek csokromat átnyújthatnám,

Csak az űr tátongott lelkemben,

S szemem a semmibe nézett, könnyfátylán át.

Ma valami megmozdult bennem,

S érzem, ÉDESANYA vagyok én is,

Hogy rólam, értem is szól az ének,

Ünnepi díszt ölt a lelkem, magamért is.

Az orgona csokrot immár büszkén fogadom,

Mit gyermekeim nyújtanak felém.

Arcukon elterülő széles mosoly,

Szeretetük végre szívemig elér.

(Szabó Gitta: 2010-05-01)