| 
 ApmSzb Gitta  2007.08.27. 10:59 egy temets alkalmval, engedted hogy rezzelek..
Apm   Ott ltnk, egyms mellett, A flhomly lepte, kis teremben, Krlttnk rokonok serege, S gyszol vendgek.   Kzpen, a ravataloz asztalon, Pihent egy csppnyi kopors, Nagybtym hamvait vigyzn. Vrta az utazst, a vgs ton.   A kis szobban slyos csend honolt, Melyet megtrtek, halk szipogsok, Fel-felszakad shajok, Keserves, nyszrg srsok.   Tudom, nagyon szeretted t, Ki, most vgleg elkszn, Halla tged is meggytrt, Szemed sarkbl a knny eltrt.   n csak nztelek, bnatos szemeimmel, Hogy fradt kezeddel, trld knnyeidet, Akkor reztem valami kzset veled, S nyltam, hogy foghassam a kezed.   Te elfogadtad, megszortottad, S gy kz a kzben maradt, Nem hztad el, ott hagytad, Mg a pap beszlt, mozdulatlan.   Vgre foghattam a kezed, Mely egykoron, anymat lelte, S taln simogatta gyermeki fejem, Melynek emlkt a mlt eltemette.   Boldog vagyok, mert rezhetlek, Kezed, s lelked rinthetem, Pr percig gyermek lehetek, Kr, hogy ezrt, valakinek halnia kellett.                           (Szab Gitta: 2007-08-27) |