SOK KICSI, SOKRA MEGY!

      Egyik nap, a három jó barát elindult az erdőbe játszani. A csibe, a cica és a róka vidáman nevetgéltek, ugrándoztak. Amint az erdőbe értek, a három kutya, akik éppen ott pihengettek, észrevették őket, és gyorsan a bokrok mögött termettek.    

A nevetgélők nem látták meg a kutyákat, így pontosan azok alá a bokrok alá ültek hűsölni, ahová a kutyák elrejtőztek.

       A kutyák erre a pillanatra vártak. Mint akik összebeszéltek, egyszerre ugrottak ki a bokrokból, egyenesen a három jó barát közé!

Az állatok szétugrottak, de csak a csibének sikerült elszaladnia! A cicát és a rókát sikerült megfognia a kutyáknak.

Félelmetesen magasodtak riadt foglyaik fölé.

     A róka és a cica még kölykök voltak, így tapasztalatlanok is. Nem tudták mitévők legyenek! Remegve kapaszkodtak egymásba!

    A kutyák, akik nem voltak már gyerekek, de még felnőttek sem, körbeugrálták a cicát meg a rókát. Kamaszos csaholással szóltak a foglyokhoz:

   - Vau, vau! Most megvagytok! - Vicsorogtak a kutyák, hogy félelmetesebbnek látszódjanak, mint amilyenek.

Ettől a cica meg a róka még jobban reszkettek!

   - Nyau, nyau! - Sírt a cica. - Nem tettünk semmi rosszat! Engedjetek el!

   - Úúú! - Ordított a róka. A vörös bundája még vörösebb lett félelmében!

     A csibe, aki eddig csöndben leskelődött egy bozót mögül, kapta magát, hátat fordított és elszaladt, egészen hazáig! A baromfiudvarban minden csibét összehívott.

   - Segítsetek! A cicát meg a rókát elfogták a kutyák! Gyertek, mentsük meg őket!

A csibék felsorakoztak egymás mögé. A barátaiért aggódó fő csibe az élükre állt, és így, katonás fegyelemben indultak vissza az erdőbe.

    Óvatosan csendben lopakodtak. Ügyeltek nehogy valami zajt csapjanak. Nem szerették volna, ha azok a haszontalan kutyák észrevennék őket.

     Mikor meglátták a fűben heverészni a három kutyát, a barátaikat pedig megkötözve, a vezér csibe kiadta a jelet, amit már előre megbeszéltek.

Így mindenki tudta mi lesz a következő feladat.

      Szétszéledtek. Ahányan voltak, annyi felé mentek, majd, egy hangos csatacsipogással az ellenségre vetették magukat.

     A gúnyosan nevetgélő kutyák úgy megijedtek, hogy torkukon akadt a nevetés!

A csibék harcláztól égve, csőrükkel csípni kezdték őket. Ahol érték ott csípték a megijedt kutyákat!

 A kutyák azt hitték, hogy egy méhkas lepte meg őket. Ijedtükben úgy elszaladtak, hogy talán még most is futnak, ha meg nem álltak!

     A csibék boldogan csipogva ugrándozta. Örültek, hogy végre valakinek sikerült megleckéztetnie a kutyákat. Már nagyon sok rosszaságot elkövettek, de még senki nem, mert szembeszállni velük.

   Mindenki nagyon örült. Mos végre igazzá vált a régi közmondás:

               SOK KICSI SOKRA MEGY!