A talált kutyakölyök

Ketten, egy fiatal pár sétált kéz a kézben az üres utcán. A nyári, rekkenő hőséget kellemes szellő enyhítette. Napsütötte bőrük borsódzott tőle.

A szél egyre erősebbé, egyre viharosabbá vált. Az égbolton a felhőket egymás felé sodorta, amelyek egyre csak tornyosodtak. Némelyik felhőn még átsütött a Nap, ezzel sárgára festve azt, amely így kiviláglott a többi, körülötte sötétlő szürke, lila, fekete felhőtömegből.

A pár megállt, és csak csodálta a természet eme gyönyörű színpompáját.

A városka házainak falai sokkal fehérebbnek tűntek, és a háztetők vérpirosan izzottak a koszos szürke levegőben.

Nagy vihar volt készülőben. A párocska abbahagyva sétájukat, elindult hazafelé. Az erős szélzúgásban, az égiháború csattogásában, a kövér esőcseppek koppanásában egy másfajta hangra figyeltek fel. Valahonnét nyüszítést hallottak. Aggódva néztek körbe. Izgatottan keresték a hang gazdáját. Egy eldugott, elhagyatott zugban, egy pöttyös rongyra figyeltek fel, amelyik szinte észrevehetetlenül mocorgott. A pár, a kíváncsiságtól hajtva óvatosan közeledett a reszkető rongy felé. Megálltak, majd a férfi lassan felemelte a rongyot.

Az eső egyre sűrűbben esett. A rongy alól egy arasznyi gombóc nézett rájuk riadt, tágra nyílt fekete gombszemekkel. Egy árva kutyakölyök volt az. Fülét, farkát behúzva remegett. Izgő-mozgó, mindig szimatoló rózsaszín nózival figyelt.

Egy darabig nézték egymást, de az eső és a villámlások sürgették a párt. A férfi leguggolt a csöppnyi jószághoz, és mint egy rémült gyermekhez, beszélni kezdett a kutyushoz. A kutyus érezte a barátságos közeledést és ugyan még bátortalanul, de kicsiny farkincáját csóválni kezdte, fülecskéit pedig hegyezte a lágy beszédre.

A férfi lassan, nehogy megijessze az állatot, megsimogatta kicsiny buksi fejecskéjét. A kutyus pedig hagyta. A férfi felemelte a kis testet, magához ölelte. A kutyus megérezve a meleget, felélénkült. Már nem reszketett.

A párocska gyorsan, szinte szaladva haladt hazafelé. Így is bőrig áztak, mire megérkeztek. A lány izgatottan dugta a kulcsot a zárba, ami hangosan kattant, majd egy gyors mozdulattal már bent is voltak a lakásban, ahol kellemes, száraz, langyos levegő fogadta őket.

A fürdőszobában megtörölgették a kutyuskát, maguk is átöltöztek a vizes ruhából. Ezután a konyhába mentek, és a kutyuskának, akinek közben nevet is adtak – Golyó -, a lány keresett egy tálkát, majd melegített neki tejecskét. Golyó az utolsó cseppig kinyalta a tálból a tejet. Pocakja kikerekedett. Csetlő-botló járással gazdasszonya után eredt. Mikor a nő leült végre, a kutyus a lába mellé kucorgott, ott kényelmesen elhelyezkedett. Igyekezett hozzáérni a nő lábához, hogy érezze annak melegét.

Hamarosan, békés egyenletes szuszogás jelezte, hogy álomba szenderült.

                                                                                                          (Szabó Gitta: 2007-05-01)